Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

Nagyobb súlyúak ennél az intézkedésnél a Kancellária ügyintézésének reformjai. Az első nagy reformra a császár galíciai útja szolgáltatott alkalmat. Személyesen vizsgálta meg a kormányzóság ügyintézését, s aztán (1783. június 27-én) kemény hangú kéziratban utasította Brigido kormányzót a tapasztalt bajok orvoslására.

72 A kézirat elemzése itt nem feladatunk; csak annyiban tartozik tárgyunkhoz, hogy Esterházy kancellár az alája tartozó hatóság munkájának megvizsgálása után az ebben foglalt irányelvek alapján dolgozta ki átfogó javaslatát a Kancellária ügyintézésének átalakítására. 1784. április 3-i felségelőterjesztése első helyen a magát a grémiumot illető rendszabályokkal foglalkozott. Részletes kimutatást terjesztett fel azokról az ügyekről, amelyekkel a Kancellária „eddig haszontalanul foglalkozott", s amelyek így alsóbb hatóságok hatáskörébe volnának utalandók. Az alábbi ügyeket sorolta ide: 1. úrbéri, városi, vallás-, bíráskodási ügyeket illető, hivatalok elnyerését célzó „és más effajta" kérvények (hacsak benyújtóik nem igazolták, hogy már próbálkoztak velük az illetékes alsóbb hatóságoknál, de onnan nem kaptak döntést); 2. úrbéri ügyek közül csak azok terjesztendők fel, amelyekben a fennálló rendelkezések nem adnak kellő útmutatást; 3. ugyanez áll a városi ügyekre nézve is; (Az összeállítás 4. pontja fiumei ügyek intézését illeti.) 5. a vecturákról mind az országos közigazgatási hatóságokhoz, mind a Kancelláriához felterjeszteni szokott táblázatok; ezeket csak az országos szervhez kelljen benyújtani, s a Kancelláriához csak háromhavonként (pro statu notitiae) küldendők fel; (A 6. pont nem érintett erdélyi ügyeket.) 7. a városi tisztújításokat illető jelentéseket ne közvetlenül a Kancelláriához küldjék, hanem az országos kormány hatóságokhoz, s onnan kerüljenek aztán fel; városok decretum restauratoriumok iránti recursusait ne fogadja el az iktatóhivatal; 8. ugyanígy nem volnának egyenként felküldendők a félévi iskolaügy-kimutatások (különösen nem az egyes intézményeket illetők); az országos kormányhatóságok félévi jelentésekre lennének kötelezendők eziránt; 9. az országos kormány hatóságnál történt alkalmazás esetén az érdekeltek illetményei ügyében az országos kincstári szervvel kelljen érintkezésbe lépni az alkalmazónak; erről mindkét kormányszerv negyedévente tegyen jelentést; 10. olyan esetekben, amelyekben különleges szempontok nem szólnak a dolog ellen, az országos kormány hatóságnak legyen joga engedélyezni a törvényhatóságok egymás közti levelezését (anélkül, hogy az ügyet a Kancellária döntése alá bocsátana). A kancellár egyben fenntartotta jogát a lista bővítésére. Ami a segédhivatalok működését illeti, a protocollistatus munkája Esterházy felségelőterjesztése szerint már átalakult, a Brigidóhoz intézett kéziratban foglaltaknak megfelelően. (A kézirat erre nézve a következőket tartalmazta: a postabontást az iktató hivatal vezetője végezze; átfutván az iratokat, a nem titkos jellegűeket adja át a kivonatolóknak, a titkosakat pedig extractus nélkül terjessze a hatóság vezetőjéhez. Az iratok palliumba helyezendők; erre kivonat és iktatószám kerül. Az előiratokat is a protocollista emeltesse ki, s aztán minden nap déli 12 órakor adassa át az így ellátott iratokat a referenseknek. Az iratokról készült kivonatok napjában kétszer felküldendők az elnökhöz; az határozza meg a taná-