Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

okra bomlik; egy-egy ilyen csoport általában 100 iktatószámból áll. Az anyaghoz mutatókönyv szolgál segédeszközül. A kutatás ezek alapján történhet. A kérőlapon a fond nevét, a szekrény számát, a Convolutot és az iktatószámot kell feltüntetni. XXIV. szekrény Az erdélyi kincstári jogügyigazgatókhoz intézett rendeletek (Ordinationes ad Directores Fiscales) 1700-1786 44 csomó, 4 kötet Ez az anyag a fiscalis directorok levéltárának egy csonkja. A kincstári jogügyigazgatóság levéltára volt az egyik alapja az újonnan felállított Erdélyi Fiscalis Levéltárnak: birtok jogbiztosító iratai akkor kerültek át. A hivatali levelezésanyag azonban nem kerülhetett az Erdélyi Fiscalis Levéltár törzsébe; ezt külön állagként kezelték. Directoratus-anyagot kezeltek külön a XXV. szekrényben is, a levéltár további töredékei pedig a XXV. a) és b) szekrénybe kerültek. így a directorok egykori levéltárának megmaradt töredékei ma a következő helyeken találhatók: 1. a Directoratus külön állagában; 2. a most ismertetendő szekrényben; 3. a XXV. szekrényben; 4. a XXV. a) szekrényben; 5. a XXV. b) szekrényben; 6. szétszórva az Erdélyi Fiscalis Levéltár különböző birtokjogi anyagot tartalmazó sorozataiban, A szekrény anyaga tárgyilag eléggé változatos. Külön csoportnak tekinthetők anyagában a Directoratus szervezetét, működését, jogállását, személyzeti ügyeit illető iratok. Az anyag túlnyomó többsége azonban a jogügyigazgatóság által intézett ügyekkel kapcsolatos levelezés. Első helyen említendők ezek közt a birtokjogi ügyek iratai: productióra felhívás, per indítása caducitas esetében, véleménynyilvánítás birtokkérés kapcsán, jobbágy repetitiója. Ezekhez állnak közel a tizedügyekéi: tized revindicatiója, eljárás tizedbérletet nem fizető nemesek, tizedmegtagadó személyek, szabálytalanságokat elkövető tizedszedő ellen, opinio a tizedet illető elvi kérdésekben. A sóbányászat területén is számos ügytípus bukkan fel az iratokban: eljárás sóbányát nyitni nem engedő nemesi birtokos ellen, nemesi sóügyek, különböző kihágások ügyei. Az ércbányászat kapcsán a nemesfém váltás és az annak területén mutatkozó kihágások, továbbá a bányajogi elvi kérdések ügyei találhatók az anyagban. A harmincadügyeket szabálytalanul ügyködő harmincadtisztviselők elleni vizsgálatok stb. képviselik. Külön csoportot képeznek a kincstári népek ügyei: peres ügyeik, jogvédelmük külső személyek ellen. Említést kell még tenni a katolikus klérus itt szereplő vagyoni ügyeiről s végül a kincsleletügyekről. Az anyag más részét a legkülönbözőbb büntetőperes ügyek teszik, amelyekben a fiscalis director szintén hivatalból járt le. Az anyag évrendben van elhelyezve; sorszámozás fut rajta végig. Ez a számozás a 87 évnyi időszakban háromszor törik meg: az 1700—1769., 1770—1777., 1778— 1784. és végül az 1785—1786. éven fut végig közös szám. Segédeszközül elenchusok, iktató- és mutatókönyvek szolgálnak hozzá. Betűsoros mutatókönyv az egész szekrényben készült; elenchus csak az 1778—1785. évhez: 1785 áprilisától ezt helyettesíti az iktatókönyv. A kutatás a segédkönyvek alapján történhet. A kérőlapon a fond nevét, a szekrény számát, továbbá a keresett irat óv- és sorszámát kell feltüntetni.