Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

tartotta szükségesnek foglalkozni. (Csak a csempészeti ügyek intézését, továbbá az ilyen eseteknél a fiscus képviseletét szabályozta külön.) Aprólékosan rendezték ezzel szemben a harmincadigazgatóság személyzetének és működésének kérdését. Az igazgatóság élére az administrator került; mellé (mint a Cameralis Inspectoratus esetében is) adjunctus. Rájuk hárult az érdemi ügyintézés feladata; ők készítették az elintézéseket is (szükség esetén ebbe a munkába alárendelt tisztviselőket is bevonhattak). Mindkettejüknek át kellett olvasni valamennyi elintézésfogalmazványt; az adjunctus „vidi"-jével látta el őket, s az igazgató vezette rájuk a kiadmányozás jelzését. Az administratio kb. a kamarai felügyelőségének megfelelő hatáskörrel rendelkezett a harmincadigazgatási szervek tisztségeinek betöltése terén. Az alsóbb hatóságok betöltésénél, szolgák stb. alkalmazásánál (felvigyázó személyzet és általában a 150 Ft-on aluli illetményű munkakört betöltők) az administrator maga járhatott el; negyedévenként kellett erről jelentést tennie a Regie-nek. A magasabb tisztségek esetében hármas jelölést kellett felterjesztenie ahhoz. Substitutiók esetében maga döntött, s jelentést tett az ügyről az udvarnak. Fegyelmi hatáskört is gyakorolt a harmincadigazgatás tisztviselőivel szemben. Az alsó harmincadhatóságok ellenőrzése (a minden más hatóságnál is szokásos módszerek mellett) visitatiók útján történt. Az administrator és helyettese felváltva szállt ki ilyen ellenőrző körutakra; utasításuk szerint évi két-három hónapot kellett erre a munkára fordítaniok. A visitatio alkalmával részletesen megvizsgálták az illető hivatal ügymenetét, s javaslatokat tettek a munka célszerűvé tételére. Elsősorban azokat a hivatalokat kellett felkeresniök, amelyeknek forgalma a legerősebb volt, vagy amelyeknél erős jövedelem-visszaesés mutatkozott. A vizsgálat eredményéről jelentést tettek az Administratiónak, amely aztán vagy a saját hatáskörében tette meg a szükséges intézkedéseket, vagy véleményes jelentést tett a Regie-nek. (Az instructiót 1. F 46. 1786:3361.) Az igazgatóság 1795-ig állt fenn; az év decemberében fejezte be működését. A harmincadigazgatóság protocollumai a Cameralis Inspectoratus jegyzőkönyveihez hasonlóak. Egyhetes időközben elintézett ügyekről készült ülésjegyzőkönyvszerű kivonatok. A bejegyzések az iktatószámok rendjéhez igazodnak. Az iktatókönyv a következő adatokat tartalmazza: iktatószám, az irat küldője, kelte és praesentatuma, tárgya, előadója (ez az administrator vagy adjunctusa volt), elintézésének kelte; az utolsó rovatban azt tüntették fel, hogy honnan várandó válasz. A Rescripten-Buchok a kormányhatósági királyi könyvek megfelelői. Az udvari hatóságoktól a Thesaurariatus hoz (harmincadügyekben), majd az Administratióhoz érkezett rendeleteket tartalmazza, részben teljes szövegüket, részben csak a szöveg kivonatát. A rendeletek legnagyobb része az udvari Bancal- und Dreissigst Gefällen Directiontól érkezett e hatóságokhoz. A selejtezésre kiválogatott iratok jegyzéke a következő adatokat tartalmazza: év, az irat iktatószáma, tárgyának kivonata, megjegyzések. Évek és iktatószámok rendjében halad. A fond kutatása az iktatókönyv alapján történhet; annál az időszaknál, amelyet az nem ölel fel, a kötetek átforgatásával. A kérőlapon a fond neve mellett annak szükséges része megjelölését kell feltüntetni (protocollum, Rescripten-Buch), végül meg kell adni az évszámot is.