Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

F 197. PROTOCOLLA SESSIONALIA (Az erdélyi országos kincstári hatóságok ülésjegyzőkönyvei) 1729, 1736-1737, 1742-1751, 1753-1756, 1760-1761, 1763-1786, 1790-1811 155 kötet, 85 csomó 1—240. 155 kötet, 85 csomó Ez az állag a Directio Cameralis, a Thesaurariatus, majd a Thesaurariatus in Cameralibus, a Cameralis Commissio, majd végül ismét a Thesaurariatus in Cameralibus bekötötten megmaradt ülésjegyzőkönyveit, ill. jegyzőkönyvtöredékeit tartalmazza. A hosszú időszakot felölelő, több egymást váltó kormányhatóság munkája során keletkezett állag két sorozatból áll, s egyes részeinek rendszerében jelentősek az eltérések. A két sorozatot külön ismertetjük. Az első sorozat első megmaradt kötete, a Directio Cameralis 1729-i ülésjegyzőkönyve, az egyes ülések ismertetését a jelenlévők névsorával kezdi. (Andlern director, egy Somogyi nevű kincstári tisztviselő és a jegyzőkönyvvezető alkotta a Directio collegiumát; az utolsó nem jegyezte fel saját nevét.) A protocollum a tárgyalt ügyek és a hozott határozatok kivonatából állt; a határozat után feltüntették az annak alapján készült expeditio elküldésének keltét is. A referátumokat ülésenként látták el sorszámmal. Az 1736. és 1737. évi kötet csak annyiban mutat változást az elsővel szemben, hogy nem tüntették fel bennük az ülések résztvevőinek névsorát, viszont betűsoros mutatóval látták el mindegyik kötetet. A mutató a kötet lapszámára utal. Az 1742-i jegyzőkönyv formájában az előbbiekhez hasonló, de csak só ügyi (res salinaria) referátumokat tartalmaz. Mutatója sincs. Az 1745. évi jegyzőkönyv még egyaránt ölel fel Cameralia-, ill. Montanistica et Monetaria-ügyeket. Beosztásában annyiban tér el a. Directio jegyzőkönyveitől, hogy két kincstári igazgatási ág, a sóügy és a pénztári ügyek referátumai külön, a kötet végén következnek. A köteten, az ülésenkénti számozás mellett, egységes számsor fut át, egészen a két külön referatumcsoportig. Mutató ehhez a kötethez nem készült. Az 1746. évi kötet első fele a szokásos módon készült. Második felét az első részben foglalt jegyzőkönyvsorozathoz készült kiegészítések, betoldások teszik ki, valamint az itt is külön kezelt só- és pénztárügyek (res utramque cassam concernentes). A kötet második felében csak hozzávetőleges időrend állapítható meg; a két különválasztott szakág referátumanyaga sem válik el egymástól. A kötet első felében itt is kettős számozást találunk: az első egy-egy hónap referátumain fut végig (a számsorban helyet hagyva a később betoldott referátumoknak is), a másik (ugyanígy) az egész esztendőn. Mutatója e kötetnek sincs. Az 1747. évi kötet ismét egységes: sem külön referatumcsoportok, sem betoldásszövegek nem bontják meg rendjét. Számozása az 1746. éviével egyező. Mutatója nincs. Az ezt követő közel negyedszázadból e sorozatban nem maradtak ránk bekötött ülésjegyzőkönyvek; az 1771—1782. évek anyaga is töredékes. Az utóbbi időszakra egyes előadók referátumainak fennmaradása a jellemző. Az 1771—1774. évek megmaradt anyagát tartalmazó vaskos kötet pl. kezdetben Baló József thesaurariatusi tanácsos referátumait tartalmazza. Baló a Fiscalia- és Judicialiaügyek referense volt; később ő látta el az Archivalia- és Bonificatoria-ügyek előadását is, de Jurisdictionalia- és Oeconomica-ügyeket is intézett. Esetenként Dombi titkár látta el helyettesítését, majd 1774 novemberében már Dombi referátumai kerülnek a kötetbe; tanácsosi rangban ő vette át a fentebb felsorolt,