Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Kamarához továbbította őket. Onnan ellenőrzés után visszaküldték ezeket az elnökségnek, amely ismét csak a főigazgatósághoz juttatta el őket. Ellenőrző szerepe a thesaurariusnak volt a legkevesebb az itt leírt út során; az érdemi felülvizsgálatot a főigazgatóság, s ha még szükség volt rá, az Udvari Kamara végezte el. Az elnökség ezentúlmenőleg is foglalkozott a bánya- és pénzverés-igazgatási szervezet működése, a személyzet problémáival. Az utóbbit viszonylag jelentős anyag képviseli: az álláskérelmektől kezdve a nyugdíj-, kegydíj-, árvagondozási ügyekig minden fázisának nyomát találjuk itt. Az anyag másik főcsoportját a bányaművelés, kohászat és pénzverés szakkérdéseinek ügyei teszik ki. Bányatérképezési ügyekkel is találkozunk; új kincstári bányák nyitásakor (vagy más indokolt alkalommal) juttatott kedvezmények dolgával szintén. A bányatelepek építkezési, útépítési, anyagellátási ügyeivel is foglalkozott az elnökség. Megfordultak nála aranyváltási, érc vizsgálati ügyek is. Végül kiterjedt figyelme a bányahelyek, bányász nép egyházi, iskoláztatási, egészségügyi problémáira is. Külön említendők az aranymosó cigányok ügyeinek az állagban található iratai. A felsoroltak mellett még négy kis ügycsoportról kell szólanunk: a költségvetési, számadási, országgyűlési ügyekről (utóbbiak az 1790—1791-i országgyűlés kamarai és bányászati rendszeres bizottságának munkálataival kapcsolatosak) s végül a bánya- és pénzverésügyi igazgatás területén végzett vizsgálatokról. Az iratanyag ügyirat jellegű. Egysége, az ügyirat, két főrészből áll: az elnökséghez érkezett iratból (és mellékleteiből) és az elintézés fogalmazványából (vagy fogalmazványaiból). Azonos ügyre vonatkozó, de különböző időpontban a hatósághoz érkezett s így más-más iktatószámot nyert iratokat nem kapcsoltak egybe. Az egyes iratok évek, azon belül pedig iktatószámok rendjében vannak elhelyezve az állagban. Segédkönyvül iktató- és mutatókönyvek szolgálnak az iratokhoz. Az iktatókönyveknek két típusa van. Az egyik (ez mindhárom évből rendelkezésre áll) a következő rovatokat tartalmazza: iktatószám, az iratot küldő hatóság vagy személy megjelölése, az irat saját kelte és az elnökségnél való praesentatumának időpontja, egy „Nomen Referentis" című rovat (amely vagy üresen maradt, vagy az esetleges előiratok iktatószámát vezették bele), az irat tárgyának (udvari kamarai rendeleteknél gyakran egészen aprólékos) kivonata, az ügyben kelt határozat kivonata, az expeditio kelte és az elküldés napja, annak feltüntetése, hogy kinek küldték meg az elintézést. Rovat szolgált az esetleg várt válasz határidejének feltüntetésére (ez általában üresen maradt). Az iktató könyv tartalmazta a későbbi kapcsolatos számok feltüntetését is. A másik iktatókönyvtípus (ennek csak 1795. évi kötete maradt fenn) csak az irat iktatószámát, keltét és praesentatumának napját, tárgyának kivonatát, az elintézés keltét tartalmazza, végül annak feltüntetését, hogy kinek és mikor küldték el az expeditiót. (Az 1796—1797-i iktatókönyv egy része a bányabíráskodási elnöki iratok — 1. alább — iktatókönyvével van egybekötve.) A mutatókönyv két részből áll; mindkettő betűsoros. Csak beosztási különbség áll fenn köztük (az első rész rovatos űrlapon készült), egyébként teljesen hasonlóak. Az egyes címszavaknál az irat tárgyának rövid kivonatát, valamint iktatószámát adják meg. A kutatás a mutató- és iktatókönyvek alapján történhet az állagban. A kérőlapon az állag neve mellett az év- és iktatószámot kell feltüntetni.