Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

26. A visszaállított Főszámvevőség elnökségétől az osztályoknak áttett darabok jegyzőkönyve 1861 1 kötet 27. A Főkormányszéktől a Főszámvevőség elnökségéhez láttamozásra áttett darabok jegyzőkönyve 1864 1 kötet 28. Rendelkezési állományban levő tisztviselők betűsoros kimutatása 1861—1863 1 kötet Az iratanyag az 1848 előtti elnöki iratanyag töredékéből és a visszaállított Erdélyi Országos Főszámvevőség elnöki irataiból áll. Az 1848 előtti anyag kb. fél csomónyi ügyiratrészének zöme az Exactoratus Provinciális tisztviselői jelenléti íveinek és havi minősítéseinek felterjesztése a Gubemiumhoz; a többi iratok is személyzeti, működési vonatkozásúak. Ezekhez csatlakozik egy személyzeti album (Album Officii Regii Exactoratus Provinciális Transylvanici), amely annyiban egyezik más hatóságok hasonló albumaival, hogy a hatóságnál működött tisztviselők nevét és rangját tartalmazza, de meglehetősen rendszertelenül. (Elején foglal helyet a Gubernium egy 1830 táji ügykörbeosztása.) Az 1861 utáni anyag törzse az ügyiratanyag; ez legnagyobbrészt személyzeti és működési ügyek irataiból áll (a legnagyobb rész a segélykérési ügyeké); a Főkormányszéknek a főszámvevőséghez is megküldött általános hirdetményei is ide kerültek. Az abszolutizmuskori anyaghoz is több kimutatás-összeállítás csatlakozik: 1851-i betűsoros jegyzék tisztviselőkről (Alphabetisches Verzeichniss über Beamten), a tisztségviselésre alkalmasnak minősítés feltüntetésével, főkormányszéki és főszámvevőségi tisztviselők kimutatása (1861, osztályok szerint), három összeállítás az 1861-ben rendelkezési állományba helyezett tisztviselőkről. Az 1861—1868. évi ügyiratanyag egysége az egyes ügyirat; ez az érkezett iratból (és esetleges mellékleteiből) és az elintézés fogalmazványából áll (zömmel csak ezek valamelyikéből). Az anyag év-, azon belül iktatószámrendben következik. Az 1843 előtti iratanyag és az említett személyzeti kimutatások (s 1801— 1807-i vegyes iratok), a rendelkezési állományban levő tisztviselők egyik összeállítása kivételével, a vegyes iratok két csomójába kerültek (külön az iratok s külön a füzetek és kötetek, mindegyikük évrendben). Segédeszközül iktató- és mutatókönyv szolgál az anyaghoz. Az első az irat küldőjét, idegen számát, érkezése keltét, saját számát, tárgyát, az elintézés jelzését (kinek küldtek választ), az elintézés és kiadás keltét, s az időszak egy részében a referens nevét is tartalmazzák. A mutatók betűsorosak; címszavaiknál a tárgy kivonatát, valamint a főszámvevőségi és főkormányszéki iktatószámot közlik. A szám jegyzőkönyvek napi tagolásban közlik az elnökséghez érkezett iratok küldőjét, idegen számát, annak jelzését, hogy az irat melyik osztályra került referálásra, később azt is, hogy az ügydarab mikor került vissza az elnökségre, s mi volt számvevőségi száma. A főszámvevőség elnökségéről a főszámvevőhöz áttett iratok jegyzőkönyve az átvétel idejét, az idegen és saját számot, a tárgyat és a főszám vevőnek átadás keltét tartalmazza; mutatis mutandis ugyanez áll az osztályokra áttett darabok jegyzőkönyvére is. A láttamozási könyv az irat keltét, az osztály számát, az irat főkormányszéki számát, az átvevő nevét és az átvétel keltét tartalmazza. Az 1861—1867. évi ügyiratanyag az iktató- és mutatókönyvek alapján kutatható, az anyag többi része átforgatással. A kérőlapon az állag nevét, az ügyiratanyagnál az év- és iktatószámot, másutt az anyag közelebbi megjelölését kell feltüntetni.