Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ptor is működött), majd az egyes adózó-kategóriák: királyi földön (tehát adóköteles területen) lakó mágnások, egyházi nemesek, nemes boérok, libertinusok, libertinus boérok, székely primipilusok és pixidariusok, szabad magyarok, szabad szászok, szabad németek, szabad szerbek, szabad románok, városi polgárok, mezővárosi polgárok, bulgárok, örmények, görögök, anabaptisták, zsidók, bányászok (különkülön kategóriaként a metallurgusok, urburariusok, vagus urburariusok, só vágók), sóhajósok, jobbágyok, zsellérek, vagusok, aranymosó cigányok, megtelepedett cigányok, vándorcigányok, határőrök, az egyes kategóriák adatainak összege. Valamennyi eddigi csoportnál külön-külön közli a tabella a családfők és özvegyek számát. Az utolsó rovat a családfők és özvegyek egyesített számát adja. A rovatokban a további évek során kisebb változások állnak be (külön extraneus-kategóriák lépnek be — extranei, extranei limitanei —; helyenként feltüntetik az előző évi végösszeget s az eltérést ettől; II. József alatt összevonják a libertinus-kategóriákat és részben a bányászokét is); lényegében azonban az 1765. évi tagolódás marad meg. A törvényhatósági beosztás II. József alatti módosulása érzékelhető az anyagban is. Az anyag csaknem teljesnek mondható, csak néhány év tabellái hiányoznak belőle. Erdély népesedéstörténetének egyik legfontosabb forrása; általános társadalomtörténeti értéke is nyilvánvaló. Az iratanyag évrendben van elhelyezve a csomóban. Segédeszköz nem áll hozzá rendelkezésre; az évrend alapján kutatható. A kutató a kérőlapon az állag nevét és az évszámot tüntesse feJ. F 391. ERDÉLYI ADÓZÓ CSALÁDFŐK KIMUTATÁSAI 1767-1768 1 csomó 1. 1 csomó Ez az állag erdélyi adózó családfők kimutatásait tartalmazza 1767—1768-ból. Külön-külön kötetek tartalmazzák az 1. egyházi nemesek és szabadrendűek, 2. a jobbágyok és zsellérek, 3. a kóborlók (vagi), 4. a megtelepedett és sátoros cigányok adatait. A kimutatások lényegében hasonló rendszerben készültek. A legbővebb az 1—2. kötet adatszolgáltatása. Itt a rovatok: a törvényhatóság és perceptori kerület megjelölése, a helység neve, azután (a kötetben tárgyalt kategóriákra külön-külön) a családfőkre, ill. özvegyekre vonatkozó adatszolgáltatás: a családfők összes száma (külön-külön a családapáké és özvegyeké), majd a taxatusokó (ugyanígy), a nem adózóké (itt a páter familiasok közt a következő csoportokat különböztetik meg a kimutatások: fungens parochusok, egyházi szolgák — ministri ecclesiastici—,curialisták,új házasok, miserabiles, más adómentesek; az özvegyeknél természetesen kiesik az új házas kategória, a többiek azonosak a páter familiasoknál szereplőkkel). A 3—4. kötetnél a nem adózók rovatai közül kiesik a két egyházi kategória; egyébként azonosak az előbbi kötetével. Az 1750-i országos adóösszeírás, az erdélyi adózó családfők kimutatásai, az 1785—1786-i úrbéri összeírás és a II. József-kori népszámlálás mellett ez az állag a 18. századi Erdély népességét és annak társadalmi megoszlását illető kutatás számára a legalapvetőbb forrásanyag. Segédeszköz nem készült az állaghoz. így kutatása átforgatással történhet; ebben a törvényhatósági beosztás és a helységek betűrendje lehet a kutatás segítségére. A kérőlapon az állag nevét s közelebbi megjelölését kell feltüntetni.