Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

létrehozóiból — melyikről van szó, de — adataik és írásuk alapján —• ezek valamelyikéhez kell kapcsolnunk őket; esetleg nem csak egyhez.) Az állag háromfajta iratból áll. Az elsőbe űrlapminták tartoznak; rovataik: helynév; a szántók férője köblösben; adójuk 5 kr-jával; a rét férője szekerekben a fennálló, ill. az új adórendszer szerint és taxája az utóbbi szerint; a régi ós az új adórendszer szerinti teljes adómennyiség; a növekedés vagy fogyás összege. A másodikba egyes helységeknek az új adórendszer szerint fizetendő adójáról készített kimutatások tartoznak; itt a rovatok: az adózók neve (ezeket jogi kategóriák szerint csoportosítva jegyezték itt fel), a szántó férője (köblösben), a rété (szekérben), a szőlőké (vederben), a kiadások levonása után fennmaradó egyéb jövedelmek (proventus privati), az állatállomány száma (ökrök és lovak együtt; tehenek; tinók és üszők együtt; juhok, kecskék, sertések, méhkasok), a facultas-adó összege, a capite exempti száma (külön-különa férfiaké és a nőké); a taxa (protectionaliter taxati; taxa civica et capitis; városi házak taxája) s végül az adó összege. A harmadik csoportba vegyes jegyzékek tartoznak helységekről. A csomón belül a háromfajta irat elkülönül egymástól. Segédeszköz nincs az állaghoz. Kutatása darabonkénti átnézéssel történhet. A kutató az állag nevét tüntesse fel a kérőlapon. • fF 388. VÁROSOK ÉS MEZŐVÁROSOK 1769/70. ÉVI CLASSIFICATIÓI 1769-1770 1 csomó 1. 1 csomó A helységenként rendezett anyag leggyakoribb típusa a classificatio eredményének összesítése; ezen az íven azt tüntetik fel, hogy az egyes helységekben hány személy tartozik a különböző jogi kategóriákba (opifices, mercatores, cives non opifices stb.), s mennyi az egyes kategóriák összesített adója. A helységek legnagyobb részében ehhez az (általában több példányban szereplő) alapirathoz részletesebb tabellák is csatlakoztak; az adózók részletes felsorolásai, taxa capitisuk közlésével. E tabellák nagyobb városoknál városrészenként külön-külön sorolják fel az adózókat; másutt extractusokat adnak az adózók közös összeírásából jogi, foglalkozási kategóriák szerint (pl. csak mesteremberek szerepelnek bennük); adatközlése is eltéréseket mutat (egyes esetekben csak az egyes adózók nevét és capitis taxáját közli, másutt az 1770-i átdolgozott classificatio egybevetését is valamely korábbival; ismét másutt részletesen osztályozza a kereskedőket és iparosokat — az adóclassisok szerint—). Az állagban az egyes városok és mezővárosok iratai betűrendben követik egymást. (Minthogy egyes városoknál az iratokon csak a helység latin neve szerepel, ezek szerint vannak elhelyezve a csomóban.) Megjegyzendő itt, hogy Erzsébetváros iratai az ottani örmény compagniához tartozó, de nem a városban, hanem DélkeletErdélyben szétszórtan lakó örmények adatait is tartalmazzák. Segédkönyv nincs az állaghoz. Kutatása így darabonkénti átnézéssel történhet. A kutató a kérőlapon az állag (és szükség esetén a helység) nevét tüntesse fel.