Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

utaló elenchust csatoltak, ami a kötet végén található. A 3—4. sorozatnak nincs segédkönyve. Az 5. sorozathoz a csomók elejére elhelyezett iratjegyzékek szolgálnak segédeszközül. A vegyes anyagnak nincs segédkönyve. A kutatás az anyagban részben az egyes sorozatok segédeszközei alapján, részben a kötetek átforgatásával történhet. A kutató a kérőlapon az állag és a sorozat megjelölése mellett az évszámot tüntesse fel. 7. AZ 1790-1791-1 ORSZÁGGYŰLÉS RENDSZERES BIZOTTSÁGAINAK IRATAI 1790-1811 Az 1790—1791-i országgyűlés a 18—19. századi erdélyi történelemben egyedülálló méretű törvényhozó munkája ellenére sem tudta elvégezni a reá háruló feladatokat. A törvényhozás inkább olyan értelemben volt alkotmányozás, hogy a korábban kialakult gyakorlatot (és nem az országgyűlés útján létrehozott jogszabályokat) némileg megrostálva és korrigálva törvényekbe foglalta. A tulajdonképpeni nagy átalakítások tervének kidolgozása az országgyűlés utánra, a bizottságokra maradt. Az országgyűlés hét ilyen bizottságot küldött ki utolsó törvénycikkével (amely a megerősítésre való felterjesztéskor még a 162. számot viselte, a megerősítés után azonban a 64-et kapta). A közigazgatási bizottság elnöke maga Bánffy György gubernátor lett; tagjai közül Koszta Istvánt, Teleki Lajost és Frordus Mihályt érdemes megemlíteni. Feladata a közigazgatásra és egy országos összeírásra vonatkozó tervezet kidolgozása volt. Az adó- és Commissariatica-ügyi bizottság elnöke Bethlen Sándor országos főbiztos; feladatává új adórendszernek, az országban elhelyezendő zsoldos katonaság számát, dislocatióját és ellátását illető terveknek s végül újoncállítási tervnek kidolgozását tették. Az úrbéri bizottság élére a több évtizedes közigazgatási tapasztalattal rendelkező Kemény Farkas, a rendek elnöke került; a bizottság feladata az 1769 óta késő úrbéri rendezés tervének kidolgozása volt. A kincstári ügyekkel foglalkozó (kamarai és bányaügyi) bizottság élére Bánffy Farkas thesaurarius került. A deputatio munkájába a törvénycikk értelmében az országgyűlésen választottakon kívül a kincstári tisztviselők is belekapcsolódtak. Feladata többrétű volt: 1. a kincstári igazgatás egyszerűsítése, a Thesaurariatus és az alárendelt hivatalok instructio-tervezetének kidolgozása; 2. a Közép-Szolnok és Kraszna megyei fiscalis tizedek ügyének feldolgozása; 3. a határőrségnek átengedett vagy az annak felállítását követő bonificatiók során az onnan kitelepített birtokosoknak cserébe adott tiszta fiscalitasok lajstromba szedése; 4. tervezet készítése arra nézve: hogy lehetne a sószállítást előmozdítani egyrészt a kincstár sérelme nélkül, másrészt az adózók könnyítésével; 5. tervezet kidolgozása a kereskedelemre nézve előnyösebb elvek lerögzítésére, valamint a kereskedelem akadályainak megszüntetésére; 6. vélemény gyárak létesítése, az ipar, a kézművesség előmozdítása tárgyában; 7. tervezet az Erdélyt a Habsburg-birodalom többi részeivel összekapcsoló állandó utak, valamint csatornák építésére s az ehhez szükséges pénzalap megteremtésére; 8. a bányaügyi teendők (a bányaművelés akadályainak megszüntetése, a bányaigazgatás és bányabíráskodás terén mutatkozó feladatok ellátása). Hasonló hatalmas feladatkört kapott a törvénykezési bizottság is, amelynek élére Bethlen Pál, a királyi tábla elnöke került. A deputatio feladatait így jelölte ki a törvénycikk: 1. az 1669 óta tartott országgyűléseken hozott tc.-ek összegyűjtése 21 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 321