Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ciale vezetője is. Akadályoztatása esetén a Gubernium valamelyik előkelőbb tanácsosát bízta meg az elnökléssel. A praeses az ülések megnyitása előtt személyesen jelentette a Guberniumnak az országos ülés napirendjét, s átvette esetleges utasításait. Olyan esetekben azonban, amikor a Gubernium megjelent az országgyűlés ülésein, a gubernátor, ill. Gubernii praeses látta el az elnöki teendőket. A Főkormányszék ugyanis (tekintettel állandó hivatali elfoglaltságára) nem vett részt állandóan az üléseken. Ha azonban az országgyűlés távollétében is ki akarta kérni véleményét, küldöttséget menesztett hozzá. (Ez két törvényhatósági főtisztből, két regalistából, továbbá a magyar, székely és szász törvényhatóságok és a városok két-két követéből állt.) A Gubernium vagy e küldöttségek útján, vagy két titkára révén érintkezett az országgyűléssel. A két titkár kiküldésére került sor akkor is, ha a Gubernium kezdeményezte a megbeszélést. A Guberniumnak az országgyűlés ülésére való meghívása szintén küldöttség útján történt. A diéta hatáskörét az 1790—1791-i XI. tc. körvonalazta, a korábbi gyakorlatnak megfelelően. Általában az országgyűlés tárgya volt minden, a közjóra (publica commoda) és a törvényhozásra tartozó dolog; emellett a sérelmek orvoslása (akár a rendek összességét, akár az egyes natiókat vagy valamely communitast, akár végül magánszemélyt értek ezek), az adó mennyiségének és repartitiójának meghatározása ós a behajtás módjának kijelölése, a tiszta fiscalis jószágok és jövedelmek körüli jogi viták eldöntése, a Diploma Leopoldinumban országos választásra fenntartott tisztségek betöltése. Ez utóbbinál a rendek szerepe csak a jelölés volt: a tisztségekhez képest két vagy három natióból és három vagy négy vallásból választották ki szavazás útján a jelölteket (a szász natio ugyanis a királyi táblai tisztségek betöltésénél nem jött számításba). Mindegyik számbajött vallásból a három-három legtöbb szavazatot nyert személyt terjesztették fel az udvarhoz; az uralkodó ebből a kilences vagy tizenkettes candidatióból választotta ki a tisztség jövendő viselőjét. Eközben (a sérelmek elkerülése végett) figyelemmel kellett lennie a négy vallás arányára a kormányszervekben, ami azután újabb gravámenek forrása lehetett. (Ha ti. az udvar nem a legtöbb szavazatot nyert személyt nevezte ki, a rendek nem hagyták szó nélkül a dolgot. A kevesebb szavazatot nyert személy kinevezésére igen gyakran azért volt szükség, mert az megbízhatóbb volt az udvar számára. Másrészt sérelmezték a rendek azt is, ha az egyensúly megbillent valamelyik vallás javára.) További, törvény által megjelölt feladata volt az országgyűlésnek a honfiúsítás és az országhatárokkal (ideértve a Magyarország és Erdély közti határt) kapcsolatos ügyek. Végül bírói tevékenységet is folytatott a törvények értelmében elébe tartozó perekben. Követeket küldött az uralkodóhoz, a magyar országgyűléshez, 1848ban a magyar kormányhoz. A diéta ülésezésének módját az 1790—1791-i XI. tc. szintén részletesen körülírta. Az országgyűlés (a megnyitás és a vele járó teendők — igazolások — után) a királyi előterjesztések kihirdetésével és tárgyalásra felvételével kezdte meg érdemi munkáját. A többi tárgyak napirendre kerülésének sorrendjét az elnök határozta meg. Ha valaki egy ügyet fel kívánt vétetni, írásban kellett előterjesztést tennie az elnöknek. Ilyen előterjesztésnek számítottak az országgyűléshez intézett kérvények, panaszok is. Egy-egy tárgyat folyamatosan kellett feldolgozni; a vita lezártáig nem volt szabad mást felvenni, ill. belekeverni a tárgyalás alatt levőbe. Ha a felvétetni kívánt tárgy közfontosságú volt, vagy magánszemély súlyos jogsérelmét jelentette, s a halasztás veszedelmes lett volna, az ügy azonnal