Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

az uralkodó címét kezdetben is rövidítve közölték, később csak neve került a rescriptumok élére; a címzést korábban teljes egészében, majd rövidítve másolták be; az aláírások korábban egészükben szerepelnek, majd csak az uralkodóé, végül a rendeletnek ez a része teljes egészében eltűnt a szövegből. A második időszak az 1771—1787. évi. Az 1771-i királyi könyvek két részből állnak: külön szakaszba kerültek a királyi rescriptumok és külön a decretumok. Később a két rész összekeveredik. A kötetek némelyikénél az is megtörtént, hogy egyes iratokat nem magába a királyi könyvbe vezettek, hanem külön lapra másoltak, s úgy illesztették aztán bele a kötetbe. 1787-tel a könyvekbe ülésenként másolták az ott megtárgyalt rendeleteket. Címként minden iratnál jelezték az irat keltét, továbbá az egyesített Magyar—Erdélyi Udvari Kancelláriánál és a Guberniumnál kapott iktatószámát. A rendszerből csak érdemi részét (keltét is ideértve) vezették a kötetbe. A kötet kéthasábos volt; a jobb oldali hasábba került a címrész és a rendelet szövege, a bal oldaliba pedig a rendelet rövid tárgykivonata. Ez a rendszer azonban lassanként visszahasonult a korábbihoz: 1787 második felétől már guberniumi praesentatumuk rendjében vezették a kötetekbe az iratokat, 1790-től pedig elmaradt a bal oldali hasábban szereplő kivonat is, majd a hasáb keskeny margóvá szorult össze. A királyi könyvek 1786-tól, a Gubernium két fórumra oszlásától mind a közigazgatási, mind a bíráskodási vonatkozású udvari rendeleteket tartalmazzák, általában keverten; csak 1848-ban választották külön a két részt. A könyvsorozathoz többfajta segédkönyv tartozik; részben ma is használhatók, részben elavultak. Első helyen azokat a mutatókat kell említeni, amelyek magukba az egyes Liber regiusokba vannak kötve. Ilyen mutató az 1776—1784. és 1789— 1841. évi kötetekben található. Ez betűsoros; címszavai egy-egy betűn belül a harmadik betűig tartanak rendet. A címszavak tárgymegjelölést adnak és a kötet lapszámára utalnak. A többi segédkönyvek közül időrendben az „Elenchus et Index Decretorum Regiorum" című kötetek állnak az első helyen. Ezek az 1692 és 1770 közötti időszakot ölelik fel. Mindegyik kötet két részből áll: elenchusból és mutatóból. Az elenchus nem szoros időrendben (még az évrendhez sem ragaszkodik) tartalmazza a bejegyzéseket: sorszámot, a rendelet tárgyának kivonatát és keltét. A sorszám mellé piros tintával bejegyezték az iratnak az Archívum Vetus rendezésekor nyert számát. A mutató az elenchusra utal. Betűsoros; az egyes betűkön belül a címszavakban nincs közelebbi rend. Az egyes címszavaknál a tárgykivonat mellett az elenchus oldalszámát, a bejegyzés sorszámát és a rendelet évét tüntették fel. Az 1751—1753. évekből származó udvari rendeletek kivonatait egy külön elenchus is tartalmazza (Repertórium 1751); ez ma nem használható segédkönyvül az anyaghoz. Bejegyzéseinek sorszáma mellett az irat tárgykivonatát és keltét tartalmazza. A rendeletek felvételénél nem tart szoros időrendet. Az „Index 1770" elnevezésű kötet betűsoros mutató. Egy-egy betűn belül a címszavak általában a második betűig követik rendben egymást. Az iratok tárgykivonata mellett guberniumi iktatószámukat (ez 1770-nól nem érvényes) és tárgyalásuk keltét találjuk a címszavaknál. Az 1771. évi királyi könyvhöz szolgál mutatóul az „Index Libri Regii Rescriptorum et Decretorum" elnevezésű kötet. Két részből áll; a különbség csak annyi köztük, hogy a második rész bővebb. Mindkét rész betűsoros mutató; a címszavaknál az irat tárgykivonata mellett az irat guberniumi iktatószámát és a Liber regius megfelelő lapszámát jelzik. Négy kötet és egy csomó (1841—1845) maradt meg a Liber regiusok külön mu-