Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

Bevezetés

IV. A kamarai számvevőség (Exactoratus Cameraiis) fondja. Mind a Gubernium, mind a kincstári országos hatóságok felügyeletet gyakoroltak az alapítványi számvevőség — Exactoratus Fundationalis — felett, amelynek fondja szintén az Erdélyi Kincstári Levéltárban található. Ezeken a levéltárakon kívül még a következő 1848 előtti hatóságok fondjai tartoznak az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakba: az országos építési igazgatóság (Directio Aedilis) fondja, a II. József által létrehozott három kerületi biztosság levéltára. Az 1849. évi magyar hatóságok levéltára terjedelmét illetően jelentéktelen a Diploma Leopoldinum korszakának óriási irattömegével szemben. A teljhatalmú országos biztosok iratain kívül két kormánybiztosi fond (Berde Mózes szebenvidéki és Dósa Elek brassóvidéki kormánybiztosé), Debreceni Márton miniszteri biztos iratai, az álladalmi javak igazgatóságának fondja és egyéb kincstári szervek iratai, végül az erdélyi fellebbviteli törvényszék (vagy feltörvényszék) iratanyaga teszik az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltáraknak ezt a részét. Az 1848 és 1861 közti iratanyag már kevésbé tagolt. A Militär- und Civilgouvernement és a Statt halterei in Siebenbürgen fondja elnöki iratokból, általános iratok hatalmas (legnagyobb részben erős tárgyi tagolású) állagából, szabályrendeletgyűjteményből és néhány kis állagból tevődik össze. A visszaállított Főkormányszék közigazgatási osztályának anyaga a következőkből áll: elnöki és titkos elnöki iratok, az ülésjegyzőkönyveket pótló phylerae referadales (elkülönítésének szokását a Guberniumtól vette át a hatóság, de az első év, 1861 végével felhagytak vele), általános iratok, királyi könyvek, szabályrendeletek, útlevéliratok. Az 1849 és 1861 közti országos számvevőségi anyag az alapok számadásaitól eltekintve — amelyekben 1848/49 nem jelent cezúrát — két állagból tevődik össze. Az 1861 utáni számvevőségi anyag zömét a visszaállított főszámvevőség osztályonként tagolódó levéltára teszi; emellett itt találjuk a belügyminisztériumi számvevőségi kirendeltségnek s az országos számvevőségek levéltári hivatalának iratait. Az 1849 utáni kincstári hatóságok iratanyaga szintén töredék: a visszaállított Thesaurariatus és az országos pénz ügy igazgatóság iratai csak az 1852. évig bezárólag maradtak meg. Ezek mellett még néhány kis állag képviseli ennek az időszaknak pénzügyigazgatási levéltárát. Az országos kormányhatóságok levéltárai mellett ebből az időszakból is itt találjuk az építési igazgatóság — Baudirection in Siebenbürgen — anyagát. A Péchy-féle erdélyi királyi biztosság fondja általános, elnöki, titkos elnöki és útlevéliratokból áll. Az anyag egy részét végül levéltárat nem alkotó fondok és állagok teszik. Mielőtt még levéltáranként, fondonként s állagok szerint ismertetnénk az erdélyi kormányhatóságok levéltárait, szükséges a két szekciót alkotó levéltárak (ül. a levéltárat nem alkotó fondok és állagok összessége) évhatárait és mennyiségét közölni. Erdélyi Kancelláriai Levéltár (1686—1867) = 483.54 fm Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak: Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára (1505—1868)= 24.86 fm