Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

és társainak elfogott irományait is). A bizottság tehát orvosolni próbálta az unitusokat ért sérelmeket is, s közben egyezkedett a görög nem egyesültek vezetőjével, míg a mozgalmat el nem tudta nyomni. A mozgalom kezdeti eredményeinek egy részét felszámolták: több helyütt újra unitusnak vallották magukat a görög szertartásúak. A templomok odaítélésénél pedig a helyi biztosok minden lehetőt megtettek annak érdekében, hogy a görög egyesülteknek juttassák ezeket. így gyakran jogellenesnek ítélték a hívek elállását az uniótól, vagy olyan esetekben, ahol a falu nagy többsége disunitus volt, de az unitus családok száma lehetővé tette kicsiny görög egyesült egyházközség fenntartását, az utóbbinak juttatták a templomot. Külön gondot okozott a bizottságnak az új görög nem egyesült püspök — Novákovics — támogatása is, mert egyes helyeken a disunitusok nem akarták elfogadni új püspöküket. A bizottság 1763 tavaszán fejezte be működését. A Commissio időrendi ügyiratanyagának együtt maradt legkésőbbi része 1763 májusából való. 1763. augusztus 30-án pedig a Gubernium arról értesítette a vegyes bizottság két tagját, Dietterichet és Möringert, hogy a királynő a bizottság hatáskörét a Guberniumra ruházta, s így annak iratai is a Gubernium levéltárába helyezendők el. (A rendeletet 1. F 46. 1763:1761.) A fond a Gubernium Archívum Vetusába került, s ott is kallódott egészen a Mike-féle munkálatig. Mike ezeket az iratokat is rendezte. Az iratanyag elsősorban a Sofronie vezette mozgalomnak rendkívül értékes forrásanyaga. Emellett azonban (mind a bizottság működésének idején, mind korábban készült összeírásanyaga révén) részletes tájékoztatással szolgál az erdélyi román (elsősorban görög egyesült) papság vagyoni és jogi helyzetére s az erdélyi románok osztály- és rétegtagozódására nézve is. A benne foglalt jelentős mennyiségű román szöveg révén a román nyelv történetének is értékes forrása. Az iratok egy része hivatali levelezés: a bizottsághoz intézett panaszok, jelentések, tájékoztatók, megkeresések. Némelyikük mellett mellékleteket is találunk: alsóbb szerv jelentését, elfogott leveleket. (A román szövegű eredeti mellett ilyenkor esetleg több nyelven is találunk fordításokat vagy a cirill betűs szöveg átírását korabeli magyar helyesírással.) Helyenként az irat mellett találjuk meg a bizottság elintézésfogalmazványát; ezek nagy része azonban feltehetően elpusztult. Az egyes ügyiratok részei (a bizottsághoz érkezett irat, melléklete, az elintézés fogalmazványa) gyakran elváltak egymástól. Jelentős számú vizsgálati irat van az állagban. Ezek a szokásos módon készültek. Bizonyságlevéllel is találkozunk. Terjedelmes species factik, információk is maradtak az iratok közt. Az anyag jelentős részét összeírás jellegű anyag teszi. Ezek közé kell sorolnunk — bár formailag inquisitiók is — azokat az összeállításokat, amelyeket a törvényhatóságok a Guberniumnak már említett felszólalására készítettek. Ezek nem készültek egyöntetűen az egész országban; ahol a leggondosabban jártak el, ott a következő kérdésekről hallgatták ki a helységek román népét: ki építette a templomot, mikor, mióta az unitusoké, mikor foglalták vissza a disunitusok, van-e az egyháznak királyi adományképpen fundusa. Bír-e ilyet földesúri adományképpen, kik vallják magukat a helységben unitusoknak és disunitusoknak, miért álltak el azok a nem egyesültek az unióról, akik korábban görög egyesülteknek vallották magukat, mikor történt az uniótól elszakadás? A vizsgáló biztosok