Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ételt jelölve meg. Seeberg, maga mellé vévén a Gubernium szász tanácsosait, meg kellett hogy vizsgáljon mindenfajta szász közjövedelmet, „nec non omnis generis pro correctione in dicta Natione Corrigendorum remedia". A Gubernium ugyan kísérletet tett arra, hogy a szász tanácsurakat mentesítse a feladattól (részint arra hivatkozva, hogy ez veszélyezteti a Gubernium rendszeres működését, részint pedig arra, hogy az illető tanácsosok koruk miatt úgysem elégségesek ennek a munkának ellátására [F46. 1753:418 (A Gubernium 1753. május 21-i felségelőterjesztése és május 22-i kísérőlevele az Erdélyi Udvari Kancelláriához)], az udvar azonban csak abba volt hajlandó beleegyezni, hogy a biztost hivatali kiszállásain csak két tanácsos kísérje el. Az 1753. június 13-i rescriptum rendelkezett így (F 46.1753:639). A későbbi gyakorlat a Gubernium javára döntötte el a vitát: Seeberget 1755 végén kiszállásra már csak a bizottság egy tagja (nem is guberniumi tanácsos) kísérte el. Működésének már 1753 végére jelentős eredményei voltak; az 1753. november 18-i rescriptum már lényeges rendelkezéseket tudott közölni a hitelezők kielégítése tárgyában; egyben rendezte a szász törvényhatóságok tisztjeinek fizetését. (F 46. 1754:241.) Hatásköre azonban túlterjedt a szász törvényhatóságok számadásainak és igazgatásuk egész menetének vizsgálatán. Különleges feladata volt a szász natio területén belüli határviták eldöntése. (Az 1783. november 18-i rescriptum 4. pontja.) Rendet kellett teremtenie a szász törvényhatóságokban a beszállásolás területén is. (Uo. 6. pont.) További teendői voltak a transmigransokkal kapcsolatban. Az udvar ugyanis a felső-ausztriai, stájerországi és karintiai protestáns lakosság kitelepítésére határozta el magát, a rekatolizálásnak jórészt makacsul ellenszegülő erdélyi szászok közt szándékozván új szállást adni nekik. A letelepítés munkájának irányítása szintén Seebergre várt. (F 46. 1753:780, 1753. július 27rescriptum.) Ezek a különleges feladatok a szász törvényhatóságok területéni voltak megoldandók. 1753 novemberében azonban a királyi biztos olyan feladatot kapott, amely bizonnyal csak mint az udvar erdélyi rendkívüli megbízottjára hárult rá: annak a bizottságnak élére került, amelynek feladata a, Zaránd megyei román lakosság egyházi hovatartozásának megállapítása volt. Vita tárgya volt ugyanis, hogy a Zaránd megyei románok az erdélyi (fogarasi) görög egyesült vagy az aradi görög nem egyesült püspök hívei-e. [A rescriptumot (1753. november 24.) 1. F 46. 1754:20.] Ez a feladatköre azonban — ellentétben az előbbi különleges feladatokkal — nem állandósult erdélyi biztosi működésének egész idejére. Seeberg többrétű apparátus élén állt. A rábízott feladatok végzését bizottság segítségével irányította: ebben a Gubernium szász tanácsosai vettek részt, s mellettük egyéb a szász natióból kikerült assessorok. A bizottság üléseket tartott; ezeken hozta meg határozatait s hagyta jóvá az elintézésfogalmazványokat. Voltak azonban a bizottságnak alsóbb szervei is: az egyes törvényhatóságokba küldött ügyészek (Anwaldok) és biztosok. Az ügyészek 1755. július 18-án kelt instructiója, amelyet Seeberg terjesztett a bizottság elé, a törvényhatóságok egész működésének ellenőrzését tette feladatukká. Meg kellett vizsgálniuk: végrehajtották-e a törvényhatóságok a bizottság rendelkezéseit. Ellenőrzésük kiterjedt a törvényhatóságnak a Guberniummal és más országos vagy katonai hatóságokkal való kapcsolatára is. Figyelemmel kísérték a törvényhatóság ügyködésének minden mozzanatát. Minden olyan esetről, amelyben valaki felsőbb