Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

tiltotta meg a császár, még útja közben, a hozzá forduló személyek üldözését, a felsőbb helyről a Guberniumhoz érkező újabb tilalmak azt bizonyítják, hogy a bepanaszoltak, közvetlenül vagy hatósági úton, megtorlással éltek vádlóikkal szemben), megkereste a főhadiparancsnokságot az ügyben, vagy áttette hozzájuk az ügyet; egyes ügyekre nézve azonnal javaslatot tett a császárhoz, annak döntésére bízva az ügyet. Peres ügyeknél nem volt ritka az az eset, hogy a Gubernium a szokásos törvényes útra utasította a panaszost. Az ügyek intézése sokáig elhúzódott. A több mint 13 000 kérvény jó részénél még további hivatali levelezésre volt szükség az ügy lezárásához (amennyiben ez a lezárás megtörtént). A Gubernium nem foglalkozott túl sokat egy-egy üggyel, de a kérvénytömeghez még az első két évben (1773—1774) sem nyúlt sűrűn. Később mindinkább lelassult a kórvények intézése, s az utolsó ügyködésre ezen a téren 1782-ben került sor. Fennmaradt két ülésjegyzőkönyv-sorozat az ügyek guberniumi tárgyalásáról. Az első az 1773—1774. évek anyagának egy részét és a további évek teljes anyagát öleli fel. Készítése az ülésjegyzőkönyvek szokásos módján történt: a tárgyalt ügy kivonata és a tanács határozata került belé. Az ülések rendjében halad. A jegyzőkönyvek egy részében az egyes üléseken belül referensek szerint csoportosították az anyagot, s a referensek többsége ezekben a kötetekben el is látta referátumait kézjegyével. Az egyes üléseken megtárgyalt ügyekről iktatószámra való tekintet nélkül készültek feljegyzések az ülés jegyzőkönyvekben. Az 1773—1774. években megtárgyalt ügyeknél azok ülés jegyzőkönyvi kivonatai, amelyek az első sorozatban nem találhatók, külön jegyzőkönyvsorozatba kerültek. Ez a sorozat az előbbivel szemben impurum jellegű; a bejegyzések rendje nem mindenütt határozott. Ennek a sorozatnak azonban saját segédeszköze van: a kötetek végén jegyzékek mutatják, hogy a kötetek egyes oldalain milyen iktatószámú iratok kivonatai találhatók. A bekötetlen ülés jegyzőkönyvek csak formájukra nézve ülésjegyzőkönyvek. Terjedelmes összeállítás ez, amely 1780 táján készülhetett. Azokról az ügyekről tartalmaz jegyzőkönyvi kivonatot, amelyeket elkészítéséig nem tárgyaltak meg a Guberniumban. (Az iktatókönyvben nincs feltüntetve tárgyalásuk kelte.) Az előadó votuma részben az elintézés javaslatát tartalmazza, részben azt fejti ki, hogy miért nincs szükség további intézkedésekre. A bejegyzések iktatószámok rendjében követik egymást. Az 1781—1782. években tárgyalt ügyek kivonatait már a Gubernium rendes ülés jegyzőkönyvébe vezették be. Az elsőnek említett ülés jegyzőkönyv-sorozat 2. és 3. kötete fedi egymást; ugyanúgy a 6. és 7. kötetek is (az utóbbiak formai eltérésekkel). Az ügyiratanyag töredéke kétféle természetű. Egy részénél egységet az érkezett irat, a guberniumi előadóív és az elintézés fogalmazványa képez (az említett részek egyike vagy másika gyakran hiányzik); ezek mellett gyakran az iratban találjuk az elintézés folyományaként érkezett információt. (Ez utóbbi az iktatásnál római számot nyert.) Az iratanyag egységei nem bomlottak szét. Az ügyiratanyag másik részét exhibitumok teszik. Az anyag évrendben sorakozik. Segédkönyvül két kötet szolgál az anyaghoz: a) előadási napló; ülésenként tagolódik. Rovatai: a referens neve, az irat iktatószáma, küldője, annak feltüntetése, hogy az ügyben hová történt elintézés (mellette római szám jelzi az esetleges választ), az expediturára küldés kelte. Egy-egy ülésen belül az iktatószámok nem követik rendben egymást, b) Kiadói napló (a folyamodványanyag