Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

P 62. COMMISSIO BONIFICATORIA 1767-1772, 1775 1 csomó 1. 1 csomó Az állag a következő három szerv iratait foglalja magában: Commissio Militaris Mixta (1765—1771, 1775), Commissio Bonificatoria (1772) és a Commissio Principális Separatoria (1775). A három bizottság elsőjének megalakítását elsősorban a határőrvidékek létrehozása tette szükségessé. A militarizált területeken ugyanis gyakori volt a torzsalkodás a határőr-katonaság és a polgári hatóságok vagy az egyes polgári személyek közt. Az országban állomásozó sorkatonaság és a polgári lakosság viszonylatában felmerülő problémák is célszerűvé tették egy katonai—polgári vegyes bizottság létrehozását. Ez az 1766. szeptember 15-i rescriptummal történt. A rendelet a katonaság és polgári személyek egymás közti excessusait elkerülendő, „ad analógiám aliorum Provinciarum Nostrarum haereditariarum" katonai bizottság (Commissio Militaris) felállítását írta elő, amelynek elnökéül a Gubernium egy tanácsosát kellett kijelölni, e mellett polgári részről egy guberniumi tanácsos, katonai részről pedig egy tábornok, a szükséghez képest egy-két törzstiszt és a főhadbiztos (Superior Belli Commissarius), s végül mind katonai, mind polgári részről egy-egy actuarius kellett hogy alkosson. (F. 46. 1766 : 1929. Az udvari haditanács 1766. szeptember 6-án azonos értelmű rendeletet intézett Hadik tábornokhoz mint főhadiparancsnokhoz. Másolatát 1. F 46. 1766 : 1929.) A bizottság 1767. május 30-án kezdte meg működését, Bethlen Miklós elnöklete alatt. Az általa intézett ügyek legnagyobb részét a határőr-katonaság és a polgári lakosság közti ellentétek tették. A határőrség felállítása temérdek jogsérelmet jelentett a birtokos nemesség számára. Egy részüket kitelepítették a militarizált övezetből, s a bonificatio (más területen, jószágokkal kárpótlás) munkája gyakran elhúzódott. A helybenmaradtak panaszolták, hogy házukat lefoglalták maguknak a katonai parancsnokok, földjeiket letiporják, lelegelik a limitaneusok állatai, rétjeiket lekaszálják, erdeiket pusztítják, malomgátjaikat elhányják a határőrök, kocsmajogukban sérelem éri őket, a határőrök nem fizetik meg korábbi adósságaikat. A határőrök egy része korábban szabad székely volt, aki most, a polgári igazgatás alá már nem tartozva, fegyvere oltalmában megkísérelte visszaszerezni a birtokos nemesektől az általuk elfoglalt földeket, réteket, legelőket, erdőket; más része pedig jobbágy, aki szintén elvett földjeit és községi tulajdonát kívánta visszaszerezni. Panaszkodtak olyan sérelmek miatt is, mint nemes személy letartóztatása katonaság részéről vagy a törvényhatóságot ért sérelmek. Birtokvitája szabad szász helységeknek is volt határőrfalvakkal. A sorkatonaság és a polgári lakosság közti viszályok ügyeiből kevés került a bizottság elé, mert az nem tárgyalt minden, a katonai és polgári személyek súrlódását érintő ügyet. Peres ügyeket egyáltalán nem. Az egyes törvényhatóságoknál pedig működtek ún. fórum mixtumok, amelyek lehetőleg helyileg intézték el a felmerült panaszokat. Iratanyagának csak töredékét találjuk az állagban: 1767—1771. és 1775. évi jegyzőkönyveket; ügyiratainak itt nincs nyoma. A második bizottság a tulajdonképpeni Commissio Bonificatoria; ennek néhány 1772-i irata található az állagban. A bizottság a Gubernium szerve volt; a Gubernium a bonificatio-ügyekben hozzá érkezett iratokat átadta neki, s az