Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

A Guberniumnál a rendszeres elnöki iratkezelés kimutathatóan 1787-tel kezdődött. Ebben az évben vette át Bánffy György a gubernatori tisztet, ő alakította ki a Gubernium elnökének hatáskörét is úgy, hogy utódai alatt már nem szenvedett lényeges változást. Ez a hatáskör még nem volt azonos a későbbi minisztériumok elnöki osztályának ügykörével. A Guberniumnak nem volt az elnöki kancelláriától is különváló titkos kabinetje vagy a minisztériumi politikai osztályoknak megfelelő szerve. (A Bánffynak és utódainak elnöki levéltárába tartozó iratanyag egy része szintén nem került a most ismertetett állagba, hanem „A Gubernium Transylvanicum iktatatlan elnöki iratai", „Bánffy György gubernátor titkos iratai" „,Kornis János gubernátor titkos iratai" néven külön állagokat alkot.) Másféle, tárgyilag szélesebb körű iratanyaggal van itt dolgunk, mint a minisztériumoknál. Az elnöki hatáskört sem instructio, sem a minisztériumoknál szokásos ügykörszabályozás megfelelője nem írja körül; kezdeti állapotát sem, még kevésbé a később létrejött változásokat. így az ismertetés csak hozzávetőleges pontossággal állapíthatja meg az iratanyag tárgyát. A Bánffy által kialakított elnöki hatáskör annyiban egyezett a minisztériumi elnöki osztályok ügykörével, hogy ennek nagyobb részét is a hatóság belső működését illető, valamint személyzeti ügyek alkották. Bánffy és utódai elnökileg intézték a kormányzat egészének, valamint a Guberniumnak szervezetét illető legfontosabb ügyeket. Az ügyintézés menetének megjavítását célzó intézkedéseket tettek. A gubernátor vagy guberniumi elnök rendszeresen ellenőrizte az országos főszámvevőség (Exactoratus Provinciális) működését; heti jelentéseket követelt az országos pénztártól (Cassa Provinciális). A személyzeti ügyek is több csoportba sorolhatók: az első főcsoportba guberniumi hivatalokra való alkalmazások, előléptetések, szabadságengedélyezések, fegyelmi ügyek tartoztak, s ide tartozott a politikailag gyanús guberniumi tisztviselők figyeltetése; a másik főcsoportba a Gubernium alá rendelt országos hatóságok és a törvényhatóságok személyzeti ügyei tartoztak, azok azonban inkább csak összefoglaló jelentéseket terjesztettek fel a Gubernium elnökéhez, vagy nagyobb szabálytalanságok esetén terelődött rájuk a figyelem. A személyzeti ügyek külön csoportját alkották a tisztviselők és alkalmazottak reversalisai arról, hogy nem tagjai titkos társaságoknak, s a jövőben sem lesznek tagjai ilyeneknek. Ami a Gubernium elnökének más irányú hatáskörét illeti, Bánffy 1792 ben kísérletet tett arra, hogy ezt legalábbis a törvényhatósági igazgatás ellenőrzését illetően szabályozza. Az év március 20-án kibocsátott instructio ja havi jelentések tételére kötelezte a törvényhatóságok főtisztjeit minden nagyobb jelentőségű ügyben. Az instructio részletesen felsorolta azokat az ügycsoportokat, amelyeknek egyes eseteiről a főtisztek meg kellett hogy emlékezzenek jelentésükben. Az adóügy következő kérdéseiről kellett a főtiszteknek beszámolniuk: az adóalap megállapítása, az adó kivetése, begyűjtése, kezelése, elengedése, az adóhátralékok ügyében vizsgálat tartása, a perceptoralis cassa visitatiója (szükség esetén a falusi adókönyvek ellenőrzése is). A kereskedelemügynek Bánffy a következő csoportjait emelte ki: utak és hidak építése és karbantartása; vámok és tarifák szabályozása; termékek piacra szállítása; gyárak (fabricae) építése; folyók hajózhatóvá tétele és tisztítása; találmányok; az aktív kereskedelem előmozdítása. A mezőgazdasági ügyek közül a következőknek kellett szerepelni a jelentésben: ló-, juh-, selyemhernyó- és méhtenyésztés, len- és kendertermelés; a fonás javítása; gyümölcsfák, eper- és fűzfák ültetése; a mezőgazdaság fejlesztésének érdekében propagatív munka; dohányül-