Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
A GUBERNIUM TRANSYLVANICUM LEVÉLTÁRA BEVEZETÉS A Gubernium Transylvanicum története az Erdélynek a Habsburg-birodalomban elfoglalandó közjogi helyzetét szabályozó Diploma Leopoldinummal kezdődik. 1690—1708 Itt nem térhetünk ki az udvar és az erdélyi rendek 1685—1690-i tárgyalásainak ismertetésére. 1 A végeredmény a Diploma Leopoldinum (amelyet első kibocsátása után még majd egy évtizedig toldoznak-javítgatnak, pótdiplomával, Alvincziana Resolutio-val stb.). A Diploma Leopoldinum szabályozta a kis ország kormányzatát. A fejedelemség a Habsburg-birodalom kormányzatilag különálló részévé vált. (A gyermekkorában fejedelemmé választott II. Apafi Mihály megerősítését az udvar azzal a tudattal halasztja el „nagykorúságáig", hogy addigra Erdélyben helyzete már egészen szilárd lesz. Mikor a fiatal Apafit 1696-ban Rabutin Bécsbe kísérteti, az eset nem vált ki nagyobb vihart.) Az ország élére kormányzótanács került: a Gubernium. Ez a tanács az erdélyi rendek által választott főtisztekből és tanácsurakból álló testület. Elnöke a gubernátor. Ezért a tisztségért az 1691 január—februári fogarasi országgyűlésen Bánffy György és Bethlen Miklós vívott késhegyig menő harcot; a Bánffyak hatalma, családi kapcsolataik és Bethlen Miklós népszerűtlensége az első javára billentette a mérleget. Bethlen a kancellári tisztséggel „volt kénytelen megelégedni". Az ország generálisa tisztjét Bethlen Gergely foglalta el; a kincstartóság ekkor Haller Jánosnak jutott. A négy akkor megválasztott tanácsúr (Gyulafi László, Gyerőffi György, Keresztesi Sámuel és Tholdalagi János) szintén a nagybirtokosok sorából került ki. A lista a Rákócziszabadságharc megindulásáig még többször változott. Egyetlen valóban új ember jelent meg a tanácsban: Johannes Sachs von Harteneck (Erdélybe származott evangélikus pap fia, a szász universitas jegyzője, majd a legmagasabb szász közjogi méltóság viselője és a szász követelések rettegett előharcosa; székhelye és a Rákóczi Erdélyben portyázó hadai elől menekülő urak mentsvára piacán, vérpadon fejezte be életét 1703 végén). A tanács így majd felerészben tényleges országos főtisztségek viselőiből állt; ez a jellege később is megmaradt (ha olyan változások történnek is, hogy a római katolikus püspök, a rendek elnöke és a Guberniumnak alárendelt országos hatóságok: az Exactoratus Provinciális és a Supremus Commissariatus Provinciális vezetői is helyet foglalnak benne, az ország generálisának tisztét 1704 után nem töltik be, csak rövid időre, az 1809-i insurrectiókor, a thesaurariusé pedig évtizedekig üresen marad). A tanács tagjai, maga a gubernátor is, törvényhatósági főtisztségeket is viseltek: főispánságot, főkirálybíróságot (egyegy személy néha több törvényhatóságban is).
