Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

Bevezetés

római katolikus volt — maga a gubernátor volt, egyébként pedig a katolikus püspök. A kincstári igazgatás területén — a bányaigazgatásban — még 1746-tól folyt a mozgás; az átszervezések sorozatosan követték egymást. (Részletes elemzésüket 1. az Erdélyi Kincstári Levéltár leltárának bevezetőjében.) 1768-ban találkozunk először a Thesaurariatus tanácsával. 1770—1780 Mária Terézia évtizedeinek utolsó átfogó igazgatási reformját Erdélyben az 1770-es években a kormányhatóságoknál végbement nagy ügyintézési reform jelenti. A lánc első szeme a Thesaurariatus működésének 1770-i újraszabályozása volt. Jelentősebb nóvuma: a kincstartóság tanácsának hetente (szükség esetén többször is) kellett üléseznie (a kincstartóság vezetője szükség esetén a tanács határozatával ellenkező értelemben is intézkedhetett). Az utasítás magáról az ügyintézés menetéről még nem tartalmaz lényeges rendelkezéseket; annál többet a kincstári személyzet kiválogatásának kérdéséről (megüresedő tisztségekre csak római katolikusok vagy görög egyesültek, lehetőleg erdélyiek — de németül tudók — alkalmazandók, a magasabb rangú tisztviselőket a kincstartó javaslata alapján az Udvari Kamara nevezi ki, az alsóbb tiszteket a kincstartó és a tanács; a kincstartó szükség esetén felfüggeszthet tisztviselőket). A Gubernium 1771-i szabályozása már elsisorban ügyintézési reform volt. Pontosan meghatározta az ügyirat útját az elnök által végzett postabontáson, a referensnek való kiosztáson, iktatáson, kivonatoláson, szerelésen, a referens által való érdemi feldolgozáson, tanácsülési tárgyaláson, az elintézés fogalmazványának elkészítésén és elküldésén át az ügydarab irattárba kerüléséig: foglalkozott az egyes ügyviteli irattári segédletek szerkesztésének módjával. Az ügyintézési reformot néhány hét múlva követte a Gubernium referencia-beosztásának első teljes szabályozása. 1772-ben a Commissariatus nyert új szabályzatot: ott is létrejött bizonyos kollegiális ügyintézés (legalább hetente ülések, a főbiztosság három beosztott főtisztviselője referensi feladatkört kap). A sort a Kancellária 1775-i nagy ügyintézési reformja zárta le; ez a Gubernium 1771-i ügyintézési és ügykörszabályozási reformjához hasonló, intézkedései azonban még annál is jóval kidolgozottabbak. 1780-1790 II. József évtizede az erdélyi kormányzat struktúráját illetően is alapos változásokat hozott, előbb a Kancelláriánál. A császár már az 1770-es években uniformizálni akarta a Magyar és az Erdélyi Udvari Kancelláriát; 1781 tavaszán már felvetette a két szerv egyesítésének gondolatát. Akkor a Staatsrat ellenkezése még megakasztotta a dolgot; 1782 tavaszán azonban II. József előbb az erdélyi (és magyar) cameraliát utalta a Magyar Udvari Kancellária hatáskörébe, majd elvi döntést hozott a két Kancellária egyesítéséről. A döntés végrehajtását még több hónapos elkeseredett vita előzte meg; a két kancellária azonban 1782 nyarának végén mégis egyesült, Esterházy korábbi magyar udvari kancellár vezetése alatt. Az egyesülés egyelőre nem volt teljes; külön volt magyar és erdélyi alkancellár, az erdélyi ügyeket külön üléseken tárgyalták, külön maradt az erdélyi expeditura és irattár is. Csak 1784 áprilisában szűnt meg a félig-különállás; csak annyi nyoma