Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

Az iratok, jellegüket tekintve, több csoportra oszthatók. A csomó elején Vlasits részben saját kezű felségelőterjesztéseinek fogalmazványai találhatók. Ezek sorszámot nyertek, s ma is számrendben lelhetők fel a csomóban. Utánuk már számozatlan iratok következnek: előbb a biztos felségelőterjesztéseinek purumai, rajtuk a királyi döntésekkel; köztük egy eredeti királyi kézirat, valamint többnek a másolata (Vlasitshoz és Jósika János guberniumi elnökhöz). Az anyag harmadik részét Vlasits egyéb természetű elintézésfogalmazványai és a hozzá érkezett iratok teszik (ez utóbbiak a Gubernium jelentései vagy törvényhatóságok felterjesztései). Az anyagban nincs nyoma ügyiratszerű kezelésnek. Exhibitum egyáltalán kevés maradt állagunkban, s ezek mellett sem találjuk ott a további ügyintézés iratait; az iratdarabok zöme pedig elintézósfogalmazvány. A fond (az elsőként említett, számozott csoporttól eltekintve) rendezetlen. Segédeszköz nincs az iratokhoz. Kutatásuk így darabonkénti átnézéssel történhet. A kérőlapon az állag nevét (s ismétlődő kutatásnál az irat közelebbi megjelölését — sorszám stb. —) kell feltüntetni. Estei Ferdinánd erdélyi királyi biztos iratai Bevezetés Vlasits királyi biztoshoz hasonlóan az Erdélyi Udvari Kancellária levéltárába került utódának, Estei Ferdinánd főherceg erdélyi királyi biztosnak két kis állagból álló fondja is. A főherceg kiküldetésére röviddel Vlasits megbízatásának megszűnte után került sor. Az udvar már 1833 novemberében megkezdte a mindenképpen összehívandó országgyűlés királyi biztosának keresését. Először Miksa főherceg került kombinációba (1809-ben az összehívott, de harcba nem került erdélyi insurrectio főparancsnoka volt); az azonban 1833. november 19-én sietett tagadó választ adni Metternichnek előző nap hozzá intézett puhato^dzó levelére. Erre 1833. november 29-én maga I. Ferenc közölte kéziratban Estei Ferdinánddal, Galícia katonai és polgári kormányzójával, hogy őreá esett a választás (mellékelve Miksa főhercegnek a megbízatást elhárító levelét). Metternich (akivel kapcsolatban a kézirat jelezte a főhercegnek, hogy el fogja látni a szükséges aktákkal stb., és egy szakértőt delegál mellé) másnap, 1833. november 30-án jelentkezett levélben Estei Ferdinándnál, közölve megbízatását s felkérve: Erdélybe indulása előtt utazzék Bécsbe a kiküldetésével kapcsolatos kérdések megbeszélésére stb. A főherceg 1833. december 5-én válaszolt mindkettőjüknek. A királynak katonásan: elfogadja a megbízatást; csak azt kéri, hogy legalább 1834 márciusának végéig halasszák el az erdélyi országgyűlés megnyitását, hogy mindent megfe elően elő lehessen készíteni. Metternich előtt azonban már nem csinált titkot belőle: hogyan érintette a dolog. Engedelmeskedik a rendelkezésnek — írja —, de nyíltan meg kell mondania, hogy amennyiben nem rendeletként érkezik hozzá, elhárítja. Érvei részben azonosak voltak Miksa főhercegével (az ország, törvényeinek, hivatalos nyelvének, közéleti alakjainak nem ismerése). Amellett arra is hivatkozott, hogy tizenhárom hónapja került Galíciába, s fáradságos munkával tanult bele új munkájába; most mindez kárba veszne. Egyben kéri Majláth György államtanácsos (akinek neve már Vlasits biztosságával kapcsolatban is szerepelt erdélyi vonat-