Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

Az iratanyag kutatása darabonkénti átnézéssel történhet. A kérőlapon a fond nevét kell feltüntetni. UDVARI ÜGYVIVŐK IRATAI 1782-1862 E helyen (a Wellmann-féle alapleltár tagozódásának is megfelelően) több fondot tárgyalunk együttesen, minthogy ezek lényegében véve hasonló jellegűek. Valamennyi fond udvari ágensek irathagyatéka, amelyet az ügyvivők működésének megszűntével a Kancellária levéltárába helyeztek el. Az udvari ágensek feladata lényegében a Gubernium és az erdélyi királyi tábla mellett működő ügyvédekéhez volt hasonló. Feladatkörüket, működésük feltételeit és módját a legrészletesebben 1798. december 21-i instructiojuk írta körül (az ágensi intézmény már évtizedekkel korábban is ismeretes volt). Az instructio az ágensek feladatát elsősorban az Erdélyi Udvari Kancelláriához forduló feleknek nyújtandó ügyvédi segítségben jelölte meg. Nem foglalkozhattak azonban tisztségek elnyerésére irányuló kérelmekkel; ezeket a supplicansoknak személyesen kellett benyújtani a megfelelő dicasteriumnál vagy a királynál. Vállalhattak gyámságot vagy gondnokságot; joguk volt tanácsadásra az Erdélyi Udvari Kancellária elé nem viendő ügyekben is; egyáltalán foglalkozhattak a mindenkinek megengedett magánügyletekkel. A hozzájuk forduló vagy a dicasteriumok által hozzájuk utasított szegénynek ingyenes jogsegéllyel tartoztak. Az instructio hatósági védelmet helyezett kilátásba számukra a zugírászokkal szemben. Az agentura feltételei a következők voltak: 1. indigenatus vagy a Birodalomban születés, ill. tízévi állandó ottlakás; 2. tíz évre visszamenően feddhetetlen előélet s annak igazolása, hogy sohasem volt tagja semmiféle titkos társaságnak; 3. a német, latin és az országban használatos nyelvek ismerete, jogi végzettség és a stylus curialisban való jártasság; 4. háromévi gyakorlat kormányhatóságnál vagy bíróságnál, vagy udvari ágens, ill. ügyvéd mellett sollicitatorként; 5. 4000 Ft-nyi kimutatható vagyon. A felsorolt feltételek bármelyikének hiánya elegendő volt ahhoz, hogy az ágensségre pályázót ne bocsássák vizsgára. Az exament az Erdélyi Udvari Kancellária két tanácsosa előtt kellett megr állni. Ez szó- és írásbeli vizsga volt; az elsőnek tárgyai: a) az igazgatási szervezetnek, az egyes hatóságok hatásköreinek, ügyintézésük módjának ismerete; b) „spatium temporis pertractationi cujuslibet negotii commensuratum"; c) kérdések a hazai jog gyakorlatából és az úrbéri rendszabályokat illetően. A másodikon két témát kapott a jelölt; szerződés-, végrendelet-, supplex libellus-, panaszformulát kellett kidolgoznia. A vizsga végeztével a két tanácsos döntött annak eredményét illetően, majd felterjesztette javaslatát a Kancelláriának. Az azután pozitív véleményét az uralkodó elé vitte. Az ágens kinevezése kancelláriai decretummal történt; eskü letételére volt kötelezve. Ügyködésének módját illetően az utasítás a következő előírásokat tartalmazta: csak a törvényekkel, az uralkodó iránti hűséggel és a becsülettel megegyező ügyeket szabad elvállalnia. A jogban járatlan asszonyokat, tájékozatlan kézműveseket és parasztokat fel kellett világosítania a tudatlanságukkal való visszaélési kísér-