Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

ként heterogén) részeit palliumokkal látták el, s ezekre rávezették tartalmukat. Az anyagnak ez a rendje azonban nem következetes. Segédkönyve nincs az állagnak. Kutatás esetén a kérőlapon az állag nevét (s ismétlődő kutatásnál az irat közelebbi megjelölését) kell feltüntetni. 1. B 28. IRATJEGYZÉKEK! (1691-1865) 1 csomó 1 csomó Ez az állag iratjegyzékekből (s a velük kapcsolatos hivatali levelezésből, továbbá két őrjegyből) áll. A jegyzékek zömét azoknak az iratoknak jegyzékei teszik, amelyek 1848-ban az Erdélyi Udvari Kancellária feloszlatása után érkeztek a hatósághoz, s a megszűnt Kancellária iktatóhivatala küldte aztán őket tovább a magyar külügyminisztériumhoz, ül. a többi szakminisztériumhoz. Ezekhez kapcsolódnak jeüegükben a Kanceüáriának feloszlatása után válasz nélkül visszakapott felségelőterjesztései, a Magyar—Erdélyi Udvari Számvevőségtől ugyanakkor vélemény nélkül visszaküldött iratok. (Ezekkel az 1848. évi jegyzékekkel kapcsolatos az említett hivatali levelezés — a KanceUaria iktatóhivatalának elintézésfogalmazványai.) Más jegyzékek productionális és egyéb perekéi stb.; nagyobb jegyzék tartalmazza a birodalmi Kultuszminisztérium részére az Erdélyi Kanceüáriai Levéltárból kikölcsönzött iratok jelzeteit; 1860ban a Helytartótanács levéltári hivatala küldött meg egy jegyzéket a levéltárában található erdélyi udvari kancelláriai provenienciájú iratokról. Végül az állagba került két őr jegy is az Erdélyi Kancelláriai Levéltár egyes iratairól. Segédeszköz nincs hozzájuk. Kutatásuk darabonkénti átnézéssel történhet. A kérőlapon az állag nevét, ismétlődő kutatásnál a szükséges irat közelebbi megjelölését kell feltüntetni. B 30. KÖLCSÖNKÖNYVEK 1829-1867 8 kötet 1—8. 8 kötet Ez az állag az Erdélyi Udvari Kancellária registraturájáról a hatóság tisztviselőinek, ül. más hatóságoknak vagy azok tisztviselőinek kikölcsönzött iratokról vezetett feljegyzési könyvekből áll. 1849-et megelőzően referensekként, ül. referátumokként vezettek külön-külön kölcsönkönyveket a kiadott iratokról; akkortól egységes feljegyzési könyv szolgált e célra. Általában az iratok kiadásának keltét, év- és iktatószámát, darabszámát, az átvevő nevét, annak az iratnak számát, amelyhez a tisztviselőnek szüksége volt az irat kikölcsönzésére s végül az irat visszavételét tüntették fel. Kutatás esetén a kérőlapon az állag (és a referens) nevét keU feltüntetni.