Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

ták megindítani. Az osztrákok azért ragaszkodtak az azonnali belépéshez, hogy Magyarország a következő évre megszavazandó adókat viselni tartozzék. A magyarok most azt is javasolták, hogy Magyarország minisztériumot kapjon, ha nem is teljeset, legalább belügy-, igazságügy- és vallás- és közoktatásügyi minisztériumot. A tárgyalások eredménytelenek voltak. A július 14-i minisztertanács a Schmerling által benyújtott javaslat fölött vitázott, és a döntést az uralkodó elé vitte. A magyar konzervatívok három nappal később még megkísérelték rávenni a császárt, hogy a javaslatot ne fogadja el. Ferenc József egyelőre nem döntött, de Vayt és Szécsent elbocsátotta állásukból. Ugyanakkor tárca nélküli miniszterré gróf Esterházy Móric volt vatikáni követet, magyar kancellárrá pedig gróf Forgách Antalt nevezte ki. A július 19-i minisztertanácsban már az új magyar tanácsosok vettek részt. Forgách lényegében elfogadta a Schmerling-féle javaslatot, csak anynyit ért el, hogy azon némi módosításokat eszközöltek. Az ilyen módon létrejött július 21-i válaszleirat visszautasította az országgyűlés feliratának lényeges részeit, a perszonálunió elméletét, a 48-as törvények teljes foganatosítását, és azt kívánta, hogy az országgyűlés a februári pátens értelmében a birodalmi tanács szeptemberi tárgyalásaira küldje ki a maga képviselőit, egyelőre ideiglenes jelleggel. Erdély uniója kérdésében a válaszleirat kijelentette, hogy az azt kimondó törvény érvénytelen, mert a szász és román nemzetek szabad beleegyezése nélkül határoztatott el. Miután így a kormány kinyilvánította, hogy az októberi diplomától és a februári pátenstől nem hajlandó eltérni, Deák második felirata még határozottabban szögezte le a magyar álláspontot. Deák javaslata szerint az ország nem mond le legfontosabb jogairól: hogy saját adója és katonasága fölött saját országgyűlésén maga határozzon. Az 1848-i törvények visszahozatalával szemben felhozott aggályokra megjegyzi, hogy a rázkódtatásokat nem a törvények okozták, hanem azok meg nem tartása, s hogy az abszolút rendszert ott is behozták, ahova a magyar törvény ki nem terjedt. A javaslat az alkotmány visszaállítására nézve nem lát biztosítékot abban a módban, ahogyan az ígért visszaállítást megkezdték. „Az ősi megyei rendszer csak félig állíttatott vissza: hatáskörének legnagyobb része idegen tisztviselőknek kezeiben hagyatott, kik most is az abszolút rendszer önkényes hatalmával járnak el. Erőszakkal hajtják be az adót, amelyet az országgyűlés soha meg nem ajánlott... És e törvényellenes eljárásnál eszközül használtatik még a rendes katonaság is ... A felállított főbb kormányszékek sem törvényesek, mert az 1848-i III. tc. szerint nem kormányszékeknek, hanem felelős minisztériumnak kellene a közigazgatás élén állni..." A válaszfelirati javaslat egyúttal kijelenti: azt az eljárást, amellyel a magyar alkotmányt az októberi diploma és a februári pátens alapjára kívánják fektetni, „kénytelenek vagyunk csak a tizenkét évig fennállott abszolút rendszer újabb alakú folytatásának tekinteni".

105 Kijelenti a felirati javaslat egyúttal azt is, hogy addig, amíg az országgyűlés ki nem egészült a társországok képviselőivel, az összegyűltek törvényalkotásba nem bocsátkoznak. „Kijelentjük végre, hogy az ország jelenlegi kormányzatát, különösen a nem alkot105 Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei. III. Bp. 1889. 169—170. 1.