Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Előszó

folytak. Az egyes hatóságok iratanyagának egymástól való elkülönítése, a fondók és állagok rendszerezése elméletben már a fond- és állagjegyzék szerkesztésekor megtörtént, ezt az átcsoportosítást a raktárban a gyakorlatban is végre kellett hajtani. Ezt követte a fondok és állagok belső struktúrájának kialakítása, részben a második világháború alatt felbomlott állagok eredeti irattári rendjének visszaállításával, részben az irattári rend megváltoztatásával. Az utóbbit egy vonatkozásban alkalmaztuk általánosan: ahol lehetett, a tárgyi tagolást részesítettük előnyben az évek szerinti tagolással szemben. Az iratok megőrzése az abszolutizmuskori hatóságoknál többnyire irattári tervek szerint történt. Az iratokat egy irattározási időszakon belül — ami rendszerint egy naptári évvel esett egybe, néha azonban két-három évre terjedt — a tárgyuknak megfelelő „irattári osztályba" helyezték el. A rendezés során azoknak az állagoknak, amelyek több irattározási időszakra voltak felaprózva, ezeken belül azonban azonos irattári osztályokat tartalmaztak, egységes tárgyi struktúrát adtunk, az irattári osztályokat és alosztályokat téve meg fő tagolási egységeknek, s ezeken belül évrendezve az anyagot. Az iratanyagnak ez az átrendezése a benne való kutatás megkönnyítésének érdekében történt, s annak végrehajtása után az Abszolutizmuskori Levéltár legnagyobb részben tárgyi tagolású, tehát viszonylag könnyen kutatható állagokat tartalmaz. * A főbb rendezési munkák befejezése után bizonyos selejtezést is végeztünk az iratanyagban, tekintettel arra, hogy annak legnagyobb része addig sem irattári, sem levéltári selejtezésen nem esett át, és ennek következtében nemcsak egyes darabjai, hanem egész levéltári egységei is voltak, amelyeket megőrizni nem volt érdemes. Az 1961. évben végrehajtott selejtezés során olyan iratcsoportokat és irodai segédkönyveket távolítottunk el a levéltárból, amelyek történeti forrásértéke minimális volt: így a hivatalnokok szabadságára, irodaszerek beszerzésére, útiköltségek elszámolására stb. vonatkozó egyes iratcsoportokat, továbbá egyes hivatalok postakönyveit, a beérkezett iratok számairól vezetett jegyzékeket (idegen számkönyvek). Az ilyen jellegű iratokból és könyvekből is hagytunk azonban néhányat mutatóba, különösen az országos kormány hatóságok f Ondjaiban. A rendezési és selejtezési munkák után került sor az egyes raktári egységek kialakítására (mintaállványozás), sorszámozására (rakszámozás) és jegyzékelésére (raktári jegyzék). A raktári egységeket úgy alakítottuk ki, hogy egy-egy iratcsomó ne legyen vastagabb 14 cm-nél (a vastagság alsó határát az állag terjedelme határozza meg). Az így kialakított iratcsomókat és egyéb raktári egységeket (tékákat, dobozokat, fémtokokat, köteteket) azután állagonként azok rendjében végigszámoztuk és jegyzékbe vettük. Az ismertető leltár az egyes állagokba tartozó irat- és könyvsorozatokat egyenként sorolja fel, megadva azok címét, jellegét, évkorét és terjedelmét, s a sorozat címe előtt minden esetben feltünteti a megfelelő raktári egységek sorszámait (rakszámot). Ha a kutató az itt közölteknél részletesebb, az egyes raktári egységekre vonatkozó adatokat kíván megtudni, azokat a raktári jegyzékekből állapíthatja meg. Az Abszolutizmuskori Levéltár összesen 14 617 iratcsomót, 22 tékát, 6 dobozt, 10 fémtokot, 2517 kötetet és 2 füzetet, tehát együttvéve 17 174 raktári egységet foglal magában.