Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

dát tudna idézni. Azt jelentették pl., hogy Radványban titokban fegyvereket gyártanak, utóbb a csendőrség kiderítette, hogy a kérdéses műhelyből már hetekkel előbb elbocsátották a munkásokat. Maga a rendőrminiszter vallotta be, milyen kevés sikere szokott lenni egyes személyek felkutatására és megfigyelésére vonatkozó rendeleteinek. A rendőrigazgatóságok tehát nagyon kevéssé felelnek meg feladatuknak, az általuk hajtott haszon nincsen arányban a rájuk fordított költségekkel. A közhangulatot viszont a rendőrség fennállása igen károsan befolyásolja. Az országgyűléssel szemben különösen nehéz lesz helyzetüket fenntartani; létezésük csak veszélyezteti a közjogi kérdések békés megoldását. A rendőrség adott szervezete még az októberi diplomával sem egyeztethető össze. Majláth szerint néhány megfelelő, jól fizetett ágens az államrendőri feladatokat jobban el tudná látni, s amellett kevesebb kiadást okozna a kincstárnak. A sajtó, egyletek és útlevélügy ellenőrzése pedig — úgy, mint 1848 előtt — a helytartótanács által történhetnék.

101 Mecséryt azonban ezek az érvek nem hatották meg. Vayhoz intézett, június 26-i jegyzékében kifejtette, az időpontot nem tartja alkalmasnak a rendőri hatóságok megszüntetésére. Igaz, hogy a rendőrhatóságok nehézségekkel küzdenek, és hogy a sajtó túlkapásait nem tudják teljes mértékben megakadályozni, de — mint enyhe gúnnyal megjegyezte — a helytartótanács, amelyet egyes törvényhatóságok ugyancsak nem ismernek el törvényesnek, ugyanolyan nehézségekkel küzdene, ha a sajtóügyek irányítását átvenné. Úgy vélte, hogy az adott körülmények között a rendőrhatóságokat a közjogi és törvényhozási ügyek rendezetlen volta miatt és a bizonytalan állapotokra való tekintettel nem lehet feloszlatni.

102 A rendőrhivatalnokok jelenléte nemcsak a városi, hanem a megyei hatóságoknak is szemet szúrt. Gróf Haller Sándor, az új bihari főispán, alig vonult be Nagyváradra, magához rendelte az ottani rendőrigazgatót, hogy kérdőre vonja, kapott-e utasítást további hivatali eljárása iránt? Miután pedig a rendőrigazgató közölte vele, hogy ezután is korábbi utasításához tartja magát, Haller egyenesen a magyar kancellárhoz fordult, s tőle a rendőrség országszerte való mielőbbi megszüntetésének kieszközlését kérte, s azt, hogy addig is, amíg az megtörténnék, a rendőrigazgatót főispáni hivatalának rendelje alá. „Ha e megyében — írta — a főispáni hivatalon kívül még egy különálló hivatal, a rendőrség is létezik, a súrlódás alig kerülhető ki, pedig mostan, az átalakulás korszakában az egyetértésre, együttműködésre vagyon legnagyobb szükségünk."

103 Haller kívánságának természetesen nem tettek eleget, a rendőrigazgatóságok közvetlenül a helytartótanács alá tartoztak. Amint a helyzet egyre jobban elmérgesedett, s a rendőrigazgatóságok nem tudtak államrendőri kötelességeiknek megfelelni, a törvényhatóságok pedig e feladatokat nem látták el a központi kormányzat szellemében, a katonai szervek igyekeztek beavatkozni. Ilyen eset fordult elő Pécsett, ahol a katonai helyparancsnokság a színházi előadások kormányellenes kitételeire 101 D 191. IV. 1862. 794. (1861:3959). 102 D 189. 1860/61. VII. R.3. (9217). 103 D 185. 1860. 392.