Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

intézze el. Ez egyébként nem lehetett akadálya annak, hogy fontosabb ügyekben a rendőrminisztérium a helytartótanács elnökségével elnökileg érintkezzék. „Ezen indítvány szerint az államnak magát bizonyos láthatatlan rendőrséggel kell ellátnia, mit különben a kifejtendő nyilvános élettel szemközt a kívánt cél elérésére elegendőnek tartok, feltéve azonban, hogy a kormány e téren nem érintkezik aljas jellemű egyénekkel, amidőn dacára a legaránytalanabb költségeknek, semmi vagy igen kevés haszonra lenne kilátás."

118 Ezt a javaslatot a kancellária pártolólag küldte át a rendőrminisztériumnak. Majláth elnöki levelét követően, 1861. március 8-án maga a helytartótanács is felterjesztést tett a rendőrhatóságok szervezésének kérdésében. Ez mindenekelőtt arra a körülményre mutatott rá, hogy Benedek e tárgybani javaslata óta az októberi diploma olyan változtatásokat léptetett életbe, amelyek folytán az a javaslat alapját vesztette. Az akkori megyehatóságok helyét most alkotmányos állásukat féltő megyei és városi helyhatóságok foglalták el, amelyeknek a rendőrbiztosságokat nem lehet alárendelni. A rendőrbiztosságok teendőit most már a helyhatóságoknak, illetőleg a Kassán, Eperjesen, Nagyváradon, Sopronban, Debrecenben, Aradon megszervezett városkapitányságoknak kellene átadni, mégpedig sürgősen. A helytartótanács azon a véleményen volt, hogy a rendőrhatóságok és a municipiumok közötti súrlódásoknak véget kell vetni, ez azonban csak a rendőrség feloszlatása árán érhető el, mert a helyhatóságok a helyi rendőrség valamennyi ügyét tettleg kezükbe vették, s azokat az őrségi testületeket, amelyek eddig a rendőrhatóságok rendelkezésére álltak, feloszlatták. A városok új városkapitánysági őrségi testületeket szerveztek, míg a velük szemben védtelenül álló rendőri hatóságok, amelyeket a lakosság gyűlöl, nem képesek többé rendőrségi kötelességeiket teljesíteni. Ezek a rendőrhatóságok a külvilággal már semmi összeköttetésben nincsenek, a helyhatóságokkal nem is leveleznek, hivatali helyiségeikbe visszavonulva, még a sajtó- és az államrendőri ügyekben is alig működhetnek. A helytartótanács javaslata az volt, hogy az ország rendőri ügyeinek intézését — amennyiben a helyhatóságok alkotmányos hatásköréhez nem tartoznak — a helytartótanács székhelyén s közvetlen felügyelete alatt összpontosítsák, anélkül, hogy ez a nép érzületét sértené és a helyhatósági életet veszélyeztetné, de mégis úgy, hogy az állam érdekei biztosítva legyenek. A helytartótanács hivatkozott arra, hogy kebelében, miként 1848 előtt is, létezik egy rendőri ügyosztály, anélkül, hogy ezen valaki megütköznék. Ha ezt, a sajtói ügyosztállyal egyesítve, oly módon szerveznék át, hogy benne a fenti rendőri teendők számára külön alosztályokat állítanának fel, ezáltal megfelelő „közrendőrség" alakulna, s így az ügykezelés egyszerűbb és olcsóbb is lenne, mint eddig. Ilyen rendőri ügyosztály létezett már a cs. kir. főkormányzóságon, nincsen tehát kísérleti újításról szó. A rendőri ügyosztály három szakosztályból állana: egy az állami policia, az egyleti és útlevélügy számára állíttatnék fel, a második a sajtót és az ezzel kapcsolatos iparágakat, a színházakat és a nyilvános előadásokat ellenőrizné, a harmadik intézné a többi rendőri tárgyat, különösen a rendőri hírlap szerkesztését az országos nyelveken. A rendőri katonaságot, amely immár feleslegessé vált, a 98 D 191. IV. 1862:794 (1860:6766).