Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

és érdekeit a minisztertanácsban osztrák viszonylatban a Bécsben szervezendő semmitőszék elnökének kellett képviselnie, Magyarország viszonylatában pedig a kancellárnak, az újra felállítandó Kúria elnöke, az országbíró javaslatai alapján. A birodalom közgazdasági ügyei számára az uralkodó egy újonnan alakítandó kereskedelmi minisztérium felállítását rendelte el. A főhadparancsnokságnak ugyanakkor hadügyminisztériummá kellett átalakulnia. A centralista politika legfőbb híveit, Thun vallás- és közoktatásügyi, Nádasdy igazságügyi és Thierry rendőrminisztert az uralkodó felmentette állásuktól, a föderalista törekvésekkel rokonszenvező Goluchowski belügyminisztert viszont államminiszterré nevezte ki. A birodalmi tanács kimagasló magyar tagja, gróf Szécsen Antal, tárca nélküli miniszter lett. Ugyanakkor magyar kancellárrá — s ezzel a minisztertanács tagjává — báró Vay Miklóst nevezte ki az uralkodó. Vaynak mindenekelőtt a magyar országgyűlés összehívására nézve kellett javaslatot tennie, mert Ferenc József — miként azt a Vayhoz intézett kéziratában kifejezte — Magyarország közjogi helyzetének végleges szabályozását mielőbb a törvények értelmében hitlevél kiadásával és megkoronáztatásával kívánta megpecsételni. Az országgyűlést az 1608-i törvénynek megfelelő módon kellett összehívni, miután azonban azóta megszűntek a nemesi kiváltságok, a hivatal viselés képességét mindenkire kiterjesztették, eltörölték a jobbágyi szolgáltatásokat, és bevezették az általános had- és adókötelezettséget, elrendelte, hogy a választáson a korábban választójoggal nem rendelkező osztályok is részt vehessenek. Erre nézve újból elismerte az 1847—48-i országgyűlés 8., 9., 10. és 13. törvénycikkeiben megadott jogokat, míg a többi, ezen az országgyűlésen hozott törvényre nézve, amelyek a diplomában foglalt elvekkel ellenkeztek, fenntartotta magának azok országgyűlési átvizsgálásának és megszüntetésének jogát. Az országgyűlési választások ideiglenes rendjének kidolgozása egy, Esztergomban a hercegprímás elnöklete alatt összehívandó tanácskozásnak volt a feladata, amelynek javaslatait a magyar kancellárnak kellett az uralkodó elé terjesztenie. Az ország közigazgatására az 1848 előtti alkotmányos hatóságokat kellett újból életrehívni. Vaynak javaslatot kellett tennie az országbírói és tárnokmesteri állások betöltése iránt, a tárnokmesternek kellett azután (mindaddig, amíg az uralkodó helytartót nem küld az országba) a helytartótanács elnökeként a politikai közigazgatást vezetnie. A helytartótanácsot az 1723-i és 1791-i törvények alapján kellett megszervezni, azonban tekintettel kellett lenni az ország Összes lakosaira kiterjesztett hivatalképességre. A megyei önkormányzat visszaállítását az uralkodó már 1860. április 19-i kéziratában megígérte. Most elrendelte, hogy a régi megyehatárokat állítsák vissza, s a kancellár tegyen javaslatot főispánok kinevezésére. A főispánoknak kellett azután közreműködniük a megyei bizottmányok és tisztikarok megalakulásánál. A közigazgatási hatóságok és törvényszékek belső szolgálatában és kölcsönös érintkezésében újra bevezette a magyart mint hivatalos és ügykezelési nyelvet. A városi és falusi községek azonban megkapták azt a jogot, hogy községi, iskolai és egyházi ügyeiket a maguk által választott nyelven