Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

A császár Albrecht főherceget — saját kérésére — felmenti magyarországi főkormányzói és hadseregparancsnoki állásától, és az ország politikai igazgatásának és a hadifőparancsnokságnak vezetését Benedekre bízza. Ügy rendelkezik, hogy a fennálló helytartósági osztályok Budán egy helytartósággá vonassanak össze, s az utóbbi közvetlenül Benedeknek legyen alárendelve. Kassán, Pozsonyban, Sopronban és Nagyváradon ideiglenesen magasabb beosztású politikai hivatalnokok hagyandók meg a szükséges segédszemélyzettel, abból a célból, hogy — anélkül, hogy közbeeső folyamodási hatóságot alkotnának — az új szervezet megvalósításában, különösen a megyei igazgatás és a községi ügy átszervezésében irányító és ellenőrző módon működjenek közre. A császár kifejezi azt a szándékát, hogy mihelyt a helytartóság életbe lép, a politikai igazgatás ügyeire nézve „megyei igazgatásokat" fog behozni, s ezekhez az azelőtt fennállott rendszer módjára, de a változott viszonyoknak megfelelő összeállításban és hatáskörrel, megyegyűléseket és bizottságokat fog csatolni. Egyúttal megparancsolja, hogy miután a községi rendszer és megyei alkotmány életbe lépett, az országgyűlésre nézve készíttessenek javaslatok, hogy „a helységi, járási vagy megyei községek, országgyűlések és országgyűlési bizottságok általi önkormányzatnak valamennyi koronaországban behozandó elve magyar királyságomban is érvényesíttessék".'' A fogalmazásból kitűnik, hogy a császár, bár szükségesnek látta, hogy a magyarországi ellenállás leszerelése érdekében és a birodalom zilált pénzügyi helyzetére való tekintettel a magyarok számára engedményeket nyújtson, tulajdonképpeni rendszerváltozásra ekkor még nem volt elszánva. A kormány az országgyűlésnek csupán véleményező és kezdeményező hatáskört kívánt biztosítani, és a megyék leglényegesebb jogait sem szándékozott visszaállítani. Ilyen módon a helytartóság egyesítése egyelőre inkább csak adminisztratív változásnak látszott. Mégis azzal, hogy az ország öt részre bontásának gondolatát feladta, a kormány a centralista rendszer egyik leglényegesebb elemének lebontására határozta el magát Magyarországon. Az új rend július l-jével lépett életbe: e nappal szűnt meg a főkormányzóság és a helytartósági osztályok, és kezdte meg működését az „összpontosított helytartóság". Hogy a kormány irányvonala egyébként nem változott, annak jele volt az is, hogy Benedek helyettese nem a magyar Haller Ferenc lett, aki Albrecht mellett működött, hanem egy osztrák hivatalnok, br. Poche Adolf, a volt kassai helytartósági osztály vezetője. Benedek hatáskörét az igazságügyi és pénzügyi hatóságokhoz való viszonylatában a volt főkormányzóéhoz hasonló módon határozták meg, tehát annak ellenére, hogy a főkormányzóság megszűnt, Benedeknek bizonyos kormányzói jogai voltak. A kerületi rendszer megszüntetése, a helytartósági osztályok összevonása folytán a rendőrigazgatóságdk helyzete, további sorsa is kérdésessé 77 „... damit das in allén Kronlandern einzuführende Prinzip der Selbstverwaltung durch Orts-, Bezirks- und Komitatsgemeinden, durch Landtage und Landtagsausschüsse auch in Meinem Königreich Ungarn zur Geltung gebracht werde." Redlich I. 499—500 1.; Berzeviczy III. 64—65 .1.