Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Előszó

tartását eredményezte, hanem a több, egymássá! annak idején jogi-történeti kapcsolatban álló személy, ill. hivatali szerv iratanyagát egyesítő hatósági és más levéltárak sorsára is kihatott. Ennek következtében az Országos Levéltárba bekebelezett régibb országos hatósági levéltárak Mohács utáni iratanyaga megbontatlanul maradt, sőt a későbbi iratgyarapodásoknak e keretek közé történt beillesztése révén idővel még ki is egészült. Ily módon az abszolutizmuskori politikai hatóságok iratait lényegében véve két hatósági eredetű levéltár keretei között őrizték, mindkettőben feudális kori hatóságok irataival együtt. Az abszolutizmus korában az államigazgatás gyakori átszervezésével kapcsolatban a megszűnő hatóságok irataikat mindig az utód-hatóságnak adták át, s ily módon a korszak végére az akkor működő hatóságok irattárában több előd-hatóság irathagyatéka rétegződött egymásra. Az iratátadások a hatáskörök és a területi illetékesség mindenkori megoszlásának megfelelően, hol egyes irattárak több jogutód közötti szétosztásával, hol több irattárnak egy közös jogutódhoz való beküldésével történtek. így pl. 16 kerületi főbiztos iratai öt helyen, az öt kerületi kormányzat előirataiként voltak találhatók, s egyes kerületi főbiztosok iratai közül kiemelték az új kerületi beosztás szerint más közigazgatási területhez csatolt megyékre vonatkozókat, s azokat a megfelelő kerületi kormányzatnak adták át. Az irathagyatékok egymásra rétegződése tehát jogi-ügyviteli szempontok szerint ment végbe, s nem őrizte meg az eredeti provenienciákat. A hatósági levéltárak és az Országos Levéltár közötti lényeges funkcióbeli különbség az általuk őrzött iratanyag kezelésére is szükségszerűen kihat. A hatósági levéltár a hatóság jogi fegyvertára, tapasztalatainak, emlékezetének tárháza. Az Országos Levéltár ezzel szemben a magyar nép és a vele a történelem folyamán közös állami keretek között élő szomszéd népek tapasztalatainak tárháza, emlékezetének, önismeretének forrása. Az Országos Levéltárban az általa átvett hatósági levéltárak kereteinek áttörése csak a felszabadulás után következett be. A levéltár teljes iratanyagának 1949-ben megindított ún. alapleltározásával kapcsolatban a magyar kancelláriai levéltár, az erdélyi kancelláriai levéltár és a helytartótanácsi levéltár abszolutizmuskori részeit e levéltárak feudális kori törzsanyagától elkülönítve, együtt leltároztuk. (Az e korbeli erdélyi országos kormányhatóságok iratai ebből az összevonásból kimaradtak, s a többi erdélyi országos kormányhatóság irataival együtt kerültek leltározásra.) Az így létrejött Abszolutizmuskori Levéltárról 1952-ben sokszorosított formában kiadott alapleltár az 1849 és 1867 között működő magyarországi politikai kormány hatóságok, s az azoknak közvetlenül alárendelt szakhivatalok iratait már nem egyes, feudális kori hatósági levéltárak 1848 utáni tartozékaiként, hanem azokról leválasztva s egységes rendszerbe foglalva tárgyalja. Az alapleltárban az Abszolutizmuskori Levéltár anyagát állagokra tagoltuk, s az egyes állagokról összefoglaló jellegű adatokat közöltünk. Az egyes állagok egymástól való elhatárolása a hivatali regisztratúra-képződés során létrejött formális irategyüttesek alapulvételével történt. Olyan esetekben, amikor valamely hatóság megszakítás nélkül folytatta jogelődjének ügyvitelét, és saját iratait a jogelőd által megkezdett irattárban helyezte el, az alapleltár két vagy több egymást váltó hatóság iratait egyetlen állagként tár-