Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

let életbe léptetése. Goluchowski, az új belügyminiszter kezdettől fogva arra is törekedett, hogy a germanizálásnak véget vessen. A magyarországi protestáns egyházak ügyeit szabályozó pátenst már 1859. szeptember 1-én aláírta a császár. A magyarországi protestánsok nagy része azonban, a történeti jog alapjára helyezkedve, visszautasította azt az „autonómiát", amit számára a császári pátens előírt, és ragaszkodott ahhoz, hogy egyházának belügyei fölött zsinaton saját maga döntsön. Nem volt a kormánynak sikere a községi törvény adaptálásával sem. Miután elrendelte, hogy a törvénynek a viszonyokhoz alkalmazása végett helytartósági területenként bizottságokat alakítsanak, meghívott bizalmi férfiak bevonásával, a bizottságok megalakítása általános ellenállásba ütközött. A meghívott tagok legtöbbje a községi ügynek az országgyűlésen való tárgyalását kívánta. A Goluchowski-kormány — reformszándékai ellenére — lényegében kitartott az abszolutizmus rendszere mellett, és nem volt hajlandó a centralista politikát feladni, Hübner rendőrminiszter, aki október 19-i emlékiratában a történeti alapra való visszatérést sürgette, és Magyarországon az 1847-es állapotok visszaállítását tartotta szükségesnek, ezzel a javaslatával egyedül maradt a minisztertanácsban, és beadta lemondását. Utódja, b. Thierry, a fokozódó magyarországi ellenállásra fokozott szigorral válaszolt. Az uralkodó el volt szánva az ellenállás erőszakos letörésére és 1860. január 23-án felhatalmazást adott Albrecht főhercegnek arra, hogy a köznyugalom fenntartása érdekében bizonyos rendkívüli rendszabályokat alkalmazzon. A főkormányzó a felhatalmazás értelmében tilalmakat bocsáthatott ki, és azok megszegését szigorúan büntethette, olyan egyénéket, akiket kormányellenes mozgalmak vezetésére addigi szerepüknél és érzületüknél fogva alkalmasnak tartott, megfigyelés alá helyeztethetett, és ha gyanús tevékenységet folytattak, elfogathatott, ilyen személyeket szükség esetén bellebbezhetett, vagy elrendelhette katonai fegyelmi századokhoz való besorolásukat. A kormány tehát, mihelyt helyzete meggyengülvén, az autonómia bizonyos korlátozott formáit engedélyezni kényszerült, fokozott ellenállásba ütközött, s a növekvő ellenállásra az abszolutista terror felújításával válaszolt. A Bécsben március 2-án Széchenyinél és a vele összeköttetésben álló egyéneknél tartott házkutatás ennek a Thierry által képviselt rendőri politikának volt egyik szerencsétlen megnyilvánulása. Thierry és Albrecht erélyes rendszabályai azonban nem jártak sikerrel, és az uralkodó március 30-án Albrecht főherceget felmentette magyarországi főkormányzói és hadfőparancsnoki állásától. Helyébe a népszerűbb, magyar származású Benedek Lajos táborszernagyot bízta meg — ideiglenes jelleggel — az itteni politikai igazgatás és országos hadifőparancsnokság vezetésével. A császár, amikor ezt a személycserét elhatározta, egyben a Magyarországgal szemben alkalmazott politika megváltoztatása, a Bach-rendszer lebontása mellett is döntött.