Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

HARMADIK RÉSZ A politikai kormányhatóságok felügyelete alatt működő szakhivatalok iratai

kimutatás az apátság elszállási és zirci birtokain 1857. november 30-án és 1859. február 10-én talált pénz-, takarmány- és borkészletről, állatállományról és épületekről, amelyet az új apát beiktatásakor Ranolder János veszprémi püspök mint átadó és Rezucsek Antal apát mint átvevő írt alá. A másik vagyonleltár (Jnventarium über das Vermögen... der Prámonstratenser Probstei Csorna') a csornai premontrei prépostság ingatlan és ingó javairól készült, Gyöngyösy Pál prépost elhunyta után, 1857 decemberében és 1858 januárjában. A kiküldött cs. kir. biztos és az egyházi főhatóság és a rend jelen levő képviselői írták alá. Két példánya van, a másodikat 1858. július 11-én írta alá a cs. kir. biztosként kiküldött győri püspök mint átadó, és az újonnan kinevezett prépost, Szenczy Imre mint átvevő. Az iktatókönyveket az államszámvevőség egyházi osztálya 1854—1880 között közigazgatási területenként vezette. Az I. jelű kötetekbe az általános vonatkozású, valamint a tisztán a budai kerületre vonatkozó, a II. jelűekbe a soproni, a III. jelűekbe a pozsonyi, a IV. jelűekbe a kassai, az V-be a nagyváradi kerületre vonatkozó iratokat iktatták be. Az iktatókönyvek a következő adatokat tartalmazzák: a beadvány eredeti (idegen) száma és a számvevőségi (saját) iktatószám (egy rovatban, felül van az idegen szám, alatta vastagabb, ill. piros számjegyekkel a saját); az irat tárgya és a beküldő hatóság neve; a kiosztás napja és az előadó neve; az előadói előterjesztés benyújtásának napja. 1855 augusztusától (1854/55. költségvetési év utolsó negyedétől) kezdve az egyes iktatmányokat évnegyedenként újra kezdődő folyószámokkal látták el, e számokat az iktatókönyvben a saját iktatószám elé, a lapszélre írták. Mindegyik római számmal jelölt sorozaton belül két kötet van, egyik az 1854—1856., a másik az 1857—1860. évekre. Mindegyik kötetnek betűrendes név- és tárgymutatója van, ez betűnként évek szerint tagolódik és az iktatókönyv megfelelő lapszámaira utal. Az iktató- és mutatókönyvekbe bejegyzett iratok a kincstári kezelésben levő egyházi javadalmakra és a vallásalapra vonatkoztak. Az 1861—1863. évi iktatókönyv már magyar nyelven készült. Ugyanolyan adatokat tartalmaz, mint az előző éviek, de már közigazgatási területekre való elkülönítés nélkül. Ennek a kötetnek az elején is van mutató, s ezen kívül még az idegen számok és saját iktatószámok konkordancia-jegyzéke. Az 1864. évi központi névmutató nem az egyházügyi osztály iktatókönyvéhez, hanem a számvevőség (elpusztult) központi iktatókönyvéhez készült. Csak neveket tartalmaz, tárgymegjelölés nélkül. Az iktatószámra utal. Hogy ez a kötet hogyan került az Országos Levéltárba, ma már nem állapítható meg.