Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

HARMADIK RÉSZ A politikai kormányhatóságok felügyelete alatt működő szakhivatalok iratai

kítás nélkül folyt, majd az 1856—57. évek alkottak újabb iktatási periódust, .s csak 1858-tól kezdve esett egybe az iktatási időszak a naptári évvel. Az iktatókönyvben az első bejegyzések még Fischer Károlytól származnak, aki Menapace elődje volt az építészeti igazgatóság élén. A kötet végén néhány 1858. évi bejegyzés olvasható, ezeket később áthúzták, feltehetően azért, mert új iktatókönyvet fektettek fel, ami azonban nem maradt ránk. A mármarosi útépítési iratok fontosságban és terjedelemben jóval túlhaladják az elnöki iratok fősorozatát. Ezek keletkezése a krimi háború előzményeível függ össze. Miután a cári csapatok 1853 júliusában megszállták a- román fejedelemségeket, fordulat következett be a Habsburgok és Romanovok kapcsolataiban: Ferenc József 1854. június 3-án felszólította Miklós cárt csapatainak visszavonására, és követelésének azáltal adott nagyobb nyomatékot, hogy Galíciában, Bukovinában és Erdélyben 330 000 főnyi hadsereget vont össze. A katonai készülődésekkel kapcsolatban Albrecht főherceg július 3-án elrendelte a Mármarossziget—Kőrösmező, Munkács—Verecke, Nagybánya—Mármarossziget és Mármarossziget—Munkács közötti országutak azonnali rekonstrukcióját (az első kettőét egészen a galíciai határig), oly módon, hogy azok még a legkedvezőtlenebb időjárás mellett is használhatók legyenek az átvonuló csapatok és katonai szállítóeszközök részére. Az építkezés fontossága miatt a költségekkel nem takarékoskodtak; a szűk útszakaszokat kiszélesítették, hidakat építettek, töltéseket és támfalakat emeltek. A kormányzóság Albrecht főherceg parancsának vétele után, július 7-én elrendelte Menapacenak, azonnal utazzék a mármarosi vidékre, szemlélje meg az utakat, s a politikai hatóságokkal egyetértésben intézkedjék, hogy az említett országutak a legrövidebb időn belül kielégítő állapotba kerüljenek. A munkálatok előhaladásáról a főherceget állandóan tájékoztatni kellett. Később Menapacenak azt is megparancsolták, hogy az Ungvár és Uzsok közötti országutat, valamint a Szeged és Nagyszeben közötti út Pécska és Nagylak közötti szakaszát megszemlélje. Menapace 1854. július 20-án már Munkácsról keltezte első jelentését a kormányzóságnak. Megszemlélte az utakat, terveket és költségvetéseket készíttetett, építésvezetőségeket állított fel, a kassai és nagyváradi helytartósági osztályoktól közmunkaerő rendelkezésre bocsátását kérte, a kormányzóságtól a szükséges pénzjavadalmazás kiutalását szorgalmazta. A nagyarányú építkezések az első hónapokban a katonaság szakadatlan menetelése közepette folytak, és lényegileg a párizsi békekötés után, 1856 tavaszán fejeződtek be. Menapace az útépítkezésekkel kapcsolatos elnöki iratokat külön iktatta — évenkénti megszakítás nélkül. Az iratok iktatószámaik növekvő rendjében vannak elhelyezve. Az iratokhoz a mármarosi iktatókönyv az egyetlen segédlet.