Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

újra a teljes tanácsülésben tárgyalták meg. A helytartótanács tiszti személyzetének egy része ismét kicserélődött, a centralista politika híveinek helyét magyar konzervatívok foglalták el, akik fő feladatuknak a kiegyezés előkészítését tekintették. A helytartótanács levéltárának rendszere az 1861. évben — az 1847. évi mintájára — híven tükrözi a hatóság szervezeti tagolódását. Az iratokat ügyosztályonként kezelték, így lajstromozták, s az irattárban ennek megfelelően hagyták együtt. Az 1862. évtől kezdve azonban az irattár az ügyosztályoktól átvett iratokat tárgyuk szerint kútfőkbe osztotta és a segédkönyveket is kútfők szerint vezette. Ezenkívül vannak ügyviteli segédkönyvek, melyek az egész anyagra nézve (osztály- vagy kútfőtagolódás nélkül) közösek. A következőkben tehát először az 1861. évi iratokat, majd az 1862— 1867. évi iratanyagot, végül a közös ügyviteli segédkönyveket ismertetjük. 1862. évi iratok A helytartótanács az 1861. évben 25 osztályra tagolódott. Mindegyik osztály élén egy tanácsos vagy egy az osztály vezetésével ideiglenesen megbízott más tisztviselő állt. A tanácsülésben az osztályhoz beosztott ügyekről az osztály vezetője vagy helyettese referált. Minden egyes osztálynak meghatározott ügyköre volt. Az egyes osztályok iratai külön-külön vannak elhelyezve, kútfők és tételek rendjében. Kútfő és tétel körülbelül ugyanazt jelenti, mint az 1848 előtti helytartótanács levéltári rendszerében: az előbbi egy-egy ügy vagy ügycsoport iratainak összességét, a második az iratváltáa egy fázisát. A kútfőket és tételeket az osztály irattárán, ill. a kútfőn belül folyamatosan számozták, a beadvány és a hozzá tartozó kiadványfogaimazat mindig ugyanazt a tételszámot viselik, de az utóbbinál a tételszám után a) jelet írtak. Nem mindegyik irat fekszik a tételszám szerinti helyén, némelyiket előiratként szerelték későbbi ügyirat mellé, ilyenkor a lajstromkönyv közli a vonatkozó utóirat számát. Minden osztály iratairól külön lajstromkönyvet vezettek. Ezeknek a lajstromkönyveknek a rendszere ugyanaz, mint az 1848 előtti helytartótanács hasonló könyveié. A kötet elején számsor közli az osztály által intézett iratok iktatószámait növekvő sorrendben, s megadja mindeniknél a kútfő és tétel számát, amely alatt az iratot lajstromozták. Ezután következik maga a lajstrom, kútfők s ezeken belül tételek növekvő rendjében. A lajstrom közli az egyes kútfők sorszámát és tárgyát, majd az egyes tételek sorszámát, a beadvány tárgyát (a beadó nevével együtt), számát és keltét s helytartótanácsi iktatószámát. Ez utóbbi szám alatt, esetleg piros tintával, a csatlakozó tétel száma található. A kiadvány tételszáma után csupán az elintézés módja (kinek ment a kiadvány), a kiadvány kelte és iktatószáma szerepel (ez utóbbi általában egyezik a beadvány iktatószámával). Ha az iratot elintézés helyett más osztályba tették át, az elintézés módja helyett piros tintával erre való utalást találunk. Az elintézés módja alatt a csatlakozó elő- és utóirat iktatószáma, éve, esetleg kútfő- és tételszáma van bejegyezve. A kötet végén (vagy külön kötetben) mutató van, mely az iratok