Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

gati megyékben népfelkelést rendelt el, s annak szervezése végett Forgách Antalt királyi biztossá nevezte ki. Forgách azonnal megkezdte a szervezés munkáját; 19-én már bizottsági megbeszélést tartott Pozsonyban, amelyen az ott állomásozó katonaság parancsnokai és a megye vezetői vettek részt. A bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egész fegyverfogható lakosság felkelése nem lenne célszerű. Ügy döntöttek, hogy községenként mindössze 10—20 személyt választanak ki a „megbízható'', vagyonosabb polgárok közül. A népfelkelők feladatául tűzték ki, hogy megbízható láncként a katonaság segítségére legyenek az ország védelmében, hogy hírt adjanak az ellenság mozdulatairól, a hágókban és szorosokban pedig a hadseregnek az utat mutassák s azok esetleges lezárásánál segítséget nyújtsanak. A népfelkelők oktassák ki lakostársaikat a saját biztonságukat érintő események felől, és igyekezzenek őket megnyugtatni. Egyben gondoskodott a bizottság a népfelkelők csoportjainak katonai vezetéséről is. Forgách ugyanakkor felhívást intézett a közbirtokosokhoz, küldjék ki saját fegyveres vadászaikat és cselédeiket a határszélre, a megyei közbiztonsági személyzet erősítésére. Ezek céljaként az ellenség nyugtalanítását, figyelmének lekötését jelölte meg. A birtokosokhoz intézett felszólításában a magánvagyon védelmének fontosságát domborította ki, a néphez szóló másik kiáltványában az ellenség requirálásainak veszélyére utalt. E felhívásokat Nyitra megye főispánjának is megküldte. 20-án Nyitrára, 21-én Vágúihelyre, 22-én Trencsénbe utazott. Majláth főkancellárhoz intézett jelentésében a királyi biztos már arról ad hírt, hogy a vidék egy részét a porosz csapatok megszállták. Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy az ottani értelmiség egy része „rossz" szellemű; különösen a szlovák falvak protestáns lelkészeire utal, akik szinte valamennyien Poroszországban nevelkedtek, a külfölddel állandó összeköttetésben élnek, és egyházaik és iskoláik számára onnan kapnak segítséget. Ezt a felfogását Pozsony, Nyitra, Trencsén és Árva megyék főispánjai is osztották. Forgách Pozsonytól Galícia határáig az egész vidéket bejárta és azt tapasztalta, hogy a lakosság közönyösen néz az események elébe, védekezésre nem is gondol. A porosz behatolásnak a július 22-i fegyverszünet, majd a rövidesen létrejött béke vetett véget. Forgách a királyi biztosi működésére vonatkozó iratokat október 12-én a magyar udvari kancelláriának küldte meg. Az iratanyag hiányosan maradt ránk. Irattani szempontból legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy az iratok legnagyobb része — a kor jeleként — távirat. D 228—?30. ERDÉLYI KIR. UDVARI KANCELLÁRIA 1860—1867 325 csomó, 54 kötet, 9 téka Az októberi diploma és a kiegyezés közötti időszak kormányváltozásainak megfelelően a visszaállított erdélyi kancellária története is három, egymástól élesen elváló szakaszra osztható fel.