Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

MÁSODIK RÉSZ Az októberi diploma korában működő politikai kormányhatóságok iratai

natkozó ügyeket. Elnöki iktatást kaptak gyakran az állam biztonságára, forradalmi mozgalmakra vonatkozó iratok is. A sajtóügyet 1862-től kezdve teljes egészében az elnöki osztályon intézték. A többi ügyre nézve azonban nincsen éles határ, mindenféle tárgyú irat előfordul mind az elnöki, mind az általános iratok között. Megjegyzendő, hogy az általános iratok közt is találni elnöki levelek fogalmazványait, amennyiben az ott tárgyalt ügyek intézésével kapcsolatban esetenként ilyenek kiadására is sor került. Az „Országgyűlési iratok" feliratot viselő iratcsomó az 1861. és 1865. évi országgyűlésekre meghívott főrendek, megyék és városok névsorait, a kiküldött meghívók posta- és kézbesítőkönyveit s a királyi meghívólevél néhány eredeti, névre szóló példányát tartalmazza. Az „Acclusa" az ügyiratok mellől kiemelt, nagyalakú mellékletekből áll. Ezek a következők: 53. rsz. „Verfassung der österreichischen Monarchie" (az egyes osztrák tartományok ún. februári alkotmányának szövegei, nyomt.) 1861; „Grundbuchs-Anlegung in den Königreichen Ungarn, Croatien und Slavonien" (a telekkönyvezési munkálatok és azok eredményeinek ismertetése 1853—1860 októberig, kőnyomat) 1861; 54. rsz. Újvidék város hódoló felirata a királyhoz (díszes, album alakú oklevél) 1866; 55—62. rsz. Az októberi diploma eredeti példányai (3 német, 1—1 magyar, szerb, ruszin, román és cseh nyelvű példány, díszes, nagy függő pecséttel ellátott oklevelek, fémtokban) 1860; 63—64. rsz. A februári pátens eredeti példányai (2 db. német nyelvű, díszes oklevél, nagy függő pecséttel, fémtokban) 1861. Az elnöki iratok évek és iktatószámok sorrendjében vannak elhelyezve. Bennük a mutatókönyvek alapján lehet kutatni. Az évenkénti betűrendes mutatók tárgyi címszavak, valamint személy- és helynevek szerint rendezve közlik az iratok tárgyát; a betűrend a kezdőbetűt és az első magánhangzót veszi figyelembe. A mutató az iktatószámra utal. Az idegen számok könyve (Beérkezett ügydarabok számsorozata) évek szerint haladva közli a beadványok eredeti (idegen) és saját (kanceUáriai elnöki) iktatószámát. Gsak azoknak a beadóknak szentel külön lapokat, amelyektől több beadvány érkezett: a m. kir. helytartónak (1865-től a tárnokmesternek), a cs. kir. pénzügyminiszternek, a rendőrminiszternek s az uralkodó „legfelsőbb" határozványainak és kéziratainak. A többi cs. kir. hatóságtól beérkezett iratok számait egy sorozatban tünteti fel, a beérkezés sorrendjében, megnevezve mindenütt a beadót is. Ugyanígy jár el a magyarországi hatóságokkal is, amelyek ugyancsak egy közös sorozatban szerepelnek. A „Legfelsőbb határozványok és kéziratok" c. kötet másolati könyv, amely az uralkodóhoz intézett elnöki felterjesztések iktatószámát, tárgykivonatát és az ezekkel kapcsolatos királyi határozatok és kéziratok szövegét tartalmazza. Maguk az eredeti iratok a fősorozatban, évüknek és iktatószámuknak megfelelő helyükön fekszenek.