Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

A főkormányzóság (az 1856. november 1-i kabineti irat értelmében) Magyarországon minden közigazgatási ágban felügyelt a legfőbb kormányzati elvek betartására, a törvények és szolgálati előírások megtartására, valamennyi kormányszerv tevékenységére, és feladata volt a hatóságok összműködését biztosítani, az egyes kormányzati ágak egyező eljárásait közvetíteni. Ezért nemcsak a politikai, hanem az egyéb polgári hatóságok személyi és fegyelmi ügyei tekintetében is illetékes volt bizonyos mértékben. Benedek — akinek az 1852. évi szabályozás értelmében más közigazgatási ágakra nem volt befolyása — július 4-én kelt felterjesztésében arra hivatkozott, hogy az ország viszonyai, amelyek szükségessé tették a főkormányzóság fokozott mértékű felügyeletét a közszolgálat minden ágára, azóta inkább romlottak, mintsem javultak, s így továbbra is bizonyos jogokkal kellene felruházni a „tartományfőnököt", aki i Magyarországon a rend és nyugalom fenntartásáért felelős. Más tartományokban a helytartók egy személyben a pénzügyigazgatóság elnökei is voltak; minthogy Magyarországon az 5 pénzügyigazgatási osztályt nem egyesítették (mint a helytartósági osztályokat), ezt nem lehetett megvalósítani. Ezeknek az érveknek súlya alatt a pénzügyiminiszter július 11-én utasította a magyarországi pénzügyi hatóságokat, hogy: a) a polgári igazgatás fejének kívánságára a pénzügyi szolgálat ügyeiről és személyeiről neki adjanak felvilágosítást; b) terjesszenek fel minden jogszabály-alkotással és szervezéssel kapcsolatos javaslatot és c) minden olyan állás betöltésére vonatkozó javaslatot — amit legfelsőbb elhatározás alá kell bocsátani — Benedek útján a miniszterhez. Az összpontosított helytartóság elnöksége az ún. Teleki-féle házban, a volt főkormányzóság helyiségében, a helytartóság pedig a volt m. kir. helytartótanács épületében rendezkedett be. A feloszlatott helytartósági osztályok elnöki iratanyagát az elnökség, átlalános anyagát a helytartóság vette át. A helytartóság státusába 2 alelnök, 2 udvari tanácsos, 15 helytartósági tanácsos, 1 egészségügyi országos tanácsos, 20 titkár, 20 fogalmazó és 20 gyakornok tartozott. A személyzet nagy részét a főkormányzóság, ill. a helytartósági osztályok személyzetéből vették át, a vezetésben azonban igyekeztek a magyar elemnek az eddiginél valamivel nagyobb teret juttatni: maga Benedek is magyar származású volt, a két udvari tanácsos egyike Szalay István, addig a pozsonyi úrbéri főtörvényszék vezetője, és br. Mednyánszky Géza, a kassai helytartósági osztály udvari tanácsosa. Az ügyvitelt teljesen a főkormányzóság, ill. a budai helytartósági osztály ügyvitelének mintájára rendezték be; még az irattározás rendszere is azonos, sőt a segédkönyvek duktusában is az elődhatóságok segédszemélyzetének kézvonásaira ismerünk. Az összpontosított helytartóság életének tartama mindössze néhány hónap volt. Ferenc József október 20-án Benedeket felmentette a magyarországi polgári közigazgatás vezetése és az országos hadi-főparancsnokság vezetése alól, és a lombard—velencei hadi-főparancsnokság élére helyezte. Benedek 27-én adta át az ügyek intézését —> ideiglenesen — Szalay helytartósági tanácsosnak. Egy nappal később Goluchowski államminiszter már