Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

C) MEGYEI HATÓSÁGOK ÉS JÁRÁSI HIVATALOK IRATAI 1851—1860 A megyei hatóságok szerkezetét és hatáskörét az 1853. január 19-i kormányrendelet

33 szabályozta. Eszerint a megyei hatóság a megye területének politikai közigazgatási főhatósága. Fölérendelt hatósága az illetékes helytartósági osztály, kivéve az egyenes adózás ügyeit, amely ügyekben az országos adóhatóság alá tartozik. A megyei hatóság alá vannak rendelve a szolgabírói hivatalok, s azoknak a városoknak a hivatalai, amelyek nem tartoznak a szolgabírói hivatalok alá. Ezenkívül alá vannak még rendelve mindazok a területén működő kormányzati közegek, amelyek nem tartoznak a katonai, bírósági vagy más közigazgatási főhatóság alá. A megyei hatóság ügyeit a helytartósági tanácsosi rangban levő megyefőnök irányítja. A megyefőnöknek kötelessége volt három év leforgása alatt megyéjének minden hivatali járását beutazni. A megyei hatóság első fokú bíróságként intézkedett rendőri, földmívelési, összeírási, újoncozási, előfogati és beszállásolási ügyekben, kivéve azokat az ügyeket, amelyekben a határozathozatal felsőbb hatóságoknak volt fenntartva — ha azonban a köz érdeke sürgős intézkedést kívánt, ezekben az ügyekben is határozott, mint első fokú bíróság. A megyei hatóság köteles volt a megyében a csend, biztonság és közrend fenntartásáról gondoskodni. A megyefőnöknek ebben a tekintetben folytonos figyelemmel kellett kísérnie megyéje állapotát, és minden észrevételről és eseményről értesíteni tartozott a helytartósági osztály elöljáróját, sürgős esetekben a helytartót is. A megyefőnök felelős volt azért, hogy a biztonság és rend fenntartására a kellő intézkedések megtörténjenek, s a közcsendháborítást minden törvényes eszközzel meggátolják. Gondoskodni tartozott a törvények és rendeletek kihirdetéséről és foganatosításáról. Ő engedélyezte az alárendelt hatóságoknak az általuk kért katonai segélyt, s ennek kirendelése végett az illetékes katonai parancsnoksághoz fordult. Hatásköréhez tartoztak ezenkívül bizonyos ipari és kereskedelmi, építési, községi és egyéb ügyek is. Ellenőrizte a telekkönyvezés állapotát, az árvaügyet, a hagyatéki ügyeket, a börtönök állapotát, végül a szolgabírói hivataloknak az egyenes adóügyekben kifejtett működését. A szolgabírói hivatalok szerkezetét és hatáskörét ugyancsak a fenti rendelet szabályozta.

34 A szolgabírói hivatal volt a járásban közigazgatási és, igazságszolgáltatási ügyekben a legalsóbb országfejedelmi hatóság. Mint ilyen, a felsőbb politikai, bírósági, ill. adóhatóság alá volt rendelve. A hivatal működését a szolgabíró irányította és ellenőrizte. A politikai közigazgatás tekintetében a szolgabírói hivatal hatásköréhez tartozott a törvények foganatosítása, a biztonság fönntartása, a közcsend és rend, s a közjólét előmozdítása. Ennek érdekében intézte területén a rendőri igazgatás ügyeit, felügyelt a sajtó- és hírlapügyre és az egyletekre, őrködött az idegenek fölött, ő adta ki az utazási okmányokat és vándorkönyveket, első fokú bíróságként intézkedett bizonyos földművelési ügyekben, 33 Orsz. Kormánylap 1853. 108. s kk 34 Uo. 91. s kk. 1.