Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

d) a szolgálati vétségek miatti büntető hatalom gyakorlása. A bizottság az eléje került ügyekben szavazás útján döntött, s szavazattöbbség által érvényre jutó végzéseit közvetlenül adta ki, kivéve azokat az ügyeket, amelyekben hozott végzésekhez a helytartó (katonai és polgári kormányzó) megerősítését megkívánták. A helytartósági osztály elöljárójának vagy helyettesének azonban joga volt — aggályos esetekben — a bizottság végzését felfüggeszteni s az ügyet rövid úton a kerületi főtörvényszék elnökével megtárgyalni. Ha megegyeztek, s az ügyben nem kellett a minisztérium határozatát a helytartó útján kikérni, az ügyet e megegyezés értelmében intézték el. Ha egyezség nem jött létre, a helytartósági osztály elöljárója az ügyet a helytartó elé, az pedig észrevételeivel együtt a belügyminiszter elé terjesztette, amely azután az igazságügyminiszterrel egyetértve járt el. Sürgős esetekben a helytartósági osztály elöljárója ideiglenesen saját felelősségére is hozhatott intézkedéseket a szolgabírói hivatali személyzetre nézve, ezekről azonban egyidejűleg jelentést kellett tennie a helytartónak s ezen keresztül a belügyminisztériumnak, a vegyes bizottmányt pedig értesítenie kellett az általa tett intézkedésekről. A szolgabírói helyek betöltésére a vegyes bizottmány hármas javaslatot készített, amit a helytartó által a belügyminisztérium elé terjesztett, s az utóbbi az igazságügyminisztériummal megtárgyalt. A segédszolgabírák és tollnokok kinevezésére a megyei hatóság tett hármas javaslatot, s azt a vegyes bizottmány elé terjesztette, amely a tollnoki helyeket maga töltötte be, a segédi helyek iránti javaslatot pedig a helytartó által a belügyminisztérium elé terjesztette. A vegyes bizottmánynak kellett mérlegelnie, szükséges volt-e az egyes szolgabírói hivataloknál fogalmazógyakornokok és „hallgatászok" (Auskultant) beosztása s milyen számmal. A fogalmazógyakornok kirendelése végett a helytartósági osztály elöljárójához, a „hallgatászok" végett pedig a kerületi főtörvényszék elnökéhez kellett fordulnia. A vegyes bizottmány utalta ki a jutalmakat, segély pénzeket, fizetés és zsoldelőlegeket, az e célra rendelt javadalmazás figyelembevételével. Öt illette a szolgabírói hivatalok személyzetének szabályszerű nyugalmazása, ideiglenes nyugalomba tétele és áthelyezése is; a szolgabírák és segédszolgabírák ilyen ügyeiben tett javaslatait azonban a helytartó által a belügyminiszter elé kellett terjeszteni, aki az igazságügyminiszterrel azt megtárgyalta. Bach, amikor — az igazságügyminiszterrel egyetértésben — 1854. október 2-án elrendelte a szervező bizottmányoknak a hó végével történő feloszlatását, egyben az iránt is intézkedett, hogy az azoknak ügykörébe tartozó s még függőben levő ügyeket az új személyügyi bizottmányok a nekik megszabott hatáskörben intézzék el. A személyügyi bizottságok politikai közigazgatási tagjait (az elnököt és helyettesét, két helytartósági tanácsost rendes és egyet póttagnak) a belügyminiszter, az igazságügyieket pedig (két kerületi fő törvény széki tanácsost rendes és egyet póttagnak) az igazságügyminiszter nevezte ki. A kassai kerületben speciális helyzet adódott azáltal, hogy ott a főtörvényszék más városban — Eperjesen — székelt. A bizottság ottani tagjainak