Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

nyítette meg az iratok feltalálását. Az 1855. évtől kezdve az iratokat subfasciculuson és éven belül alapszámaik rendjében helyezték el. Alapszámnak az ügykezdő irat iktatószámát tették meg. Ha az ügy a folyó évben nem fejeződött be, az iratokat a következő évi első tárgyirat iktatószáma, mint új alapszám alá helyezték át. A szabályrendeleteket nem csoportosították tárgyak szerint, hanem évek és iktatószámok egyszerű számsorrendjében helyezték el. A névváltoztatási ügyek iratai külön sorozatot alkotnak. A folyamodók közül legtöbben nevük megmagyarosításának engedélyezését kérték. A convolutumok tárgya: az 1857. évi népszámlálás (965—968.), a járási árvabizottmányok „őrizet-pénzei" (969.), Nedoklanszky Pál, a görög nem egyesült iskolai alap pénztárosa elleni vizsgálat (970.), Zlamal Vilmos, a budapesti Állatgyógyintézet igazgatójának fegyelmi ügye (971—972.), s végül gyógyszertárak reáljogának megállapítása (973.). Az iratjegyzékek a hatvanas években történt ügyviteli célú iratszerelések emlékét őrzik. A mutató részletes és megbízható kutatási segédeszköz. A személynévmutató a neveket két első betűjükig terjedő rendben közli, rövid tárgykivonattal, s az iktatószámra utal. Á helynév- és tárgymutató betűnként két külön részre oszlik, az elsőben a helynevek, a másodikban a tárgyi címszavak vannak indikálva. A tárgyi rész rendszerezett. Ebben is csak az iktatószámra történik utalás. Az irattári számmutató a fasciculatúrát és 1854-ben az irattári számot, 1855-től az alapszámot adja meg. Az ügyosztályok saját iratai és könyvei közül csak az V. ügyosztály szabályrendeletei és iktatókönyvének utolsó kötete maradtak meg. D 123—124. K. K. STATTHALTEREI ABTHEILUNG PRESSBURG (Pozsonyi cs. kir. helytartósági osztály) 1854—1860 1042 csomó, 133 kötet A pozsonyi helytartósági osztály vezetője, gr. Attems Henrik helytartósági alelnök volt. A pozsonyi közigazgatási terület a következő megyéket foglalta magában: I. Pozsony megye (székhelye Pozsonyban volt), a somorjai, dunaszerdahelyi, malackai, sellyei és pozsonyi (vidéki) szolgabírói járásokkal, valamint a bazini, szentgyörgyi, és modori városi tanácsi járásokkal. II. Felső-Nyitra megye (székhelye Nagyszombatban volt), a miavai, pöstyéni, szenici, vágújhelyi, szakolcai és nagyszombati (vidéki) szolgabírói járásokkal, valamint a nagyszombati városi tanácsi járással. III. Alsó-Nyitra megye (székhelye Nyitrán volt), az oszlani, báni, galgóci, nagytapolcsányi, privigyei, érsekújvári és nyitrai (vidéki) szolgabírói járásokkal, valamint a trencséni városi tanácsi járással.