Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

közt helyezték el az Abaúj vármegye orvosához 1815—1831. évek között érkezett helytartótanácsi rendeletek másolatait is, a megyei végzésekkel. A konviktusi akták csomójában a kerületi kormányzatnak a kassai nemesi konviktus épületével és vagyonával kapcsolatos iratai feküsznek. (Az épületet katonai kórház céljaira használták, a kormányzatnak kellett karbantartania. Forgách 1852-ben bizottságot nevezett ki az épület átvételére, ez utóbbinak iratai is itt találhatók.) Az útépítési iratok között 1850. évi miniszteri biztosi iratok is vannak. Az utolsó, 1853. év iratait kútfők (I—XXIII.) szerint tagolták. Az egy ügyre vonatkozó iratok mindig a legutolsó iratváltás iktatószámának megfelelő helyen feküsznek. Az utolsó évi szabályrendeleteket külön sorozatban helyezték el. Az irattári szerelőkönyveket a nedvesség majd teljesen tönkre tette. D 115—117. K. K. DISTRICTS-REGIERUNG GROSSWARDEIN (Nagyváradi cs. kir. kerületi kormányzat) 1851—1853 247 csomó, 44 kötet A nagyváradi kormánykerületet Dőry Gábor főispán, a megszűnt székesfehérvári polgári kerület volt főbiztosa vezette. Területére nézve a nagyváradi kormánykerület volt a legkisebb, lakosságának számát tekintve is a kisebbek közé tartozott. 7 megye tartozott hozzá, összesen 45 járással. Az oda utalt 614,25 négyzetmérföldnyi területet az 1850. évi népszámlálás adatai szerint 1 455 874 ember lakta. A kerület megyéi a következők voltak: I. Szatmár megye 109 négyzetmérföldön, 252 559 lakossal. Székhelye Szatmárnémetiben volt. Területéhez a régi Szatmár megye területe tartozott (a Szabolcs megye által körülzárt részek és a Bereg—Ugocsa megyéhez átcsatolt Tisza-jobbparti Tarpa helység nélkül), a Bereg és Szabolcs megyei enclávékkal együtt, valamint a Bereg megyéből ide csatolt Tisza-balparti Vásárosnamény helység, s ide tartoztak Szatmárnémeti sz. kir. város, Nagybánya és Felsőbánya, bányavárosok is. Hét járásra osztották (szatmárnémeti, nagykárolyi, mátészalkai, fehérgyarmati, erdődi, nagybányai és bikszádi járások). II. Szabolcs megye 129 négyzetmérföldön, 343 232 lakossal. Székhelye Debrecenben volt. Területe a régi Szabolcs vármegyééből (a Szatmár megye által körülzárt részek, továbbá a Tiszántúl a Bodrog torkolatánál fekvő rész, valamint a Bereg—Ugocsa megyéhez csatolt Tisza-jobbparti Ágtelek, Ásvány, Eszény és Szalóka helységek nélkül), továbbá Debrecenből és a hajdú-városokból, valamint az Ung megyéből idecsatolt Tisza-balparti Zsurk és Záhony helységekből, végül a Szatmár és Bihar megyei enclávékból és a Bihar megyéből idecsatolt, a Berettyótól északra fekvő Kaba, Báránd, Udvari, Szerep és Dancsháza helységekből állt. Tíz járásra osztották (kisvárdai, nyíregyházi, bogdáni, nyírbátori, nagy-