Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

államvizsgán az illető szolgálati ágban szükséges ismeretek elsajátítását kérték tőle számon. Az elméleti államvizsgák ügyét 1850-ben szabályozták (a július 29-i legfelsőbb elhatározással, s ennek alapján a július 30-i vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelettel). Az elméleti államvizsga három részből állt: egy általános és két speciális részből. A két speciális vizsga a közjogi-közigazgatási és bírói volt. Az általános vizsga tárgyai a következők voltak: jogbölcselet (amíg azt az uralkodó 1854. szeptember 8-án el nem törölte), közigazgatástan, nemzetgazdaságtan, pénzügytan, általános és osztrák statisztika s végül világtörténelem és az osztrák történelem vázlata. - A közjogi-közigazgatási vizsga tárgyai: osztrák közjog, egyházjog, közigazgatási és pénzügyi anyagi jog. A bírói vizsga tárgyai: osztrák büntetőjog és büntető eljárás, polgári jog, kereskedelmi és váltójog, perbeli és perenkívüli bírói eljárás. Thun, amikor az államvizsga bizottságokat birodalomszerte felállította, azoknál az elméleti államvizsga részeinek megfelelő részlegek számára külön elnököket és megfelelő számú vizsgabiztosokat nevezett ki; ezekből állt az illető részleg főbizottsága. Az egyes vizsgák lebonyolítására azután az elnök a főbizottság tagjaiból ad hoc bizottságokat alakított (ezeknek mindig négy tagból kellett állniuk, az elnököt is beleszámítva). Minthogy Magyarországon a kormányzatnak viszonylag sok neki megfelelő, jogvégzett állami hivatalnokra volt szüksége, itt ideiglenesen könnyítéseket hoztak be. Így ebben az országban a közjogi-közigazgatási vizsgánál csak az osztrák közjog és az új közigazgatási rendszer ismeretét, valamint a közigazgatási és pénzügyi anyagi jog ismeretét kívánták meg, a bírói vizsgánál pedig az érvényes magánjogból, az érvényes büntetőjogi és büntető eljárásra vonatkozó rendelkezésekről, polgári jogból, kereskedelmi és váltójogból és bírósági eljárásból kérdeztek. A vizsgabizottságok felállításáról a közoktatásügyi miniszter 1850. október 8-án rendelkezett. Pesten a bizottságnak csak két speciális részlegét állította fel, az általános elméleti államvizsgát csak a birodalom valamely más, ilyen részleggel rendelkező bizottsága előtt (Bécsben, Prágában, Lembergben, Olmützben, Grazban, Innsbruckban vagy Krakkóban) lehetett letenni. A vizsgabizottságoknak az 1851. tanév kezdetével kellett működésüket megkezdeniük. Thun a pesti bizottság közigazgatási részlege elnökévé Vízkelety Ferenc pesti egyetemi tanárt, a bírói részleg elnökévé pedig Nagy Istvánt, a Pest megyei törvényszéki tanács elnökét nevezte ki. Az „álladalmi vizsgálati bizottmány" legfőbb irányítása a közoktatásügyi minisztériumot, Magyarországon pedig a polgári ügyekben meghatalmazott császári biztost, ill. a helytartót illette meg. A politikai irányítás általában a felügyeletre, a tagok kinevezésénél való közreműködésre és az anyagi feltételek biztosítására (megfelelő helyiségek, felszerelés, segédszemélyzet kiutalása, az iratok kezelése és megőrzése) terjedt ki. A bizottság címére érkezett postát Geringer irodájában, ill. később a helytartóságon iktatták be, s az elnökök a vizsga jegyzőkönyveket minden tanév végén oda adták át, s azután ott őrizték azokat az irattárban. Azokat az ügyeket, amelyek mindkét részlegre tartoztak, közös üléseken tárgyalták meg, amelyeken a közjogi-közigazgatási részleg vezetője el-