Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai

csomóban. Az első csomó tartalma: „Amnestirte" (1851—1852) az amnesztiában részesült egyének nyilvántartásával kapcsolatos iratok, iratjegyzékkel, ami azonban nem teljes; „Colonisten" telepítéssel kapcsolatos egyetlen irat, a többi hasonló tárgyú a fősorozatban fekszik; „Polizeiberichte" — itt egyetlen irat sem fekszik; „Vertrauensgelder ... Rechnungsakten" (1850— 1853) a titkos rendőri szolgálat kiadásainak elszámolásai, ezeket az ügyeket 1850 vége előtt a III. hadseregparancsnokság rendőri osztálya intézte. A második csomó tartalma: „Stimmungsberichte" (1851—1853) jelentések a nép hangulatáról és a közigazgatási viszonyokról; „Zeitungsakten" (1851—1852) sajtócenzúrával, a kormánysajtó irányításával kapcsolatos iratok. A kutatásnak a mutatókönyvekből kell kiindulnia. Ezek betűnként külön indikálják a helyneveket, külön a legfontosabbnak ítélt tárgyi címszavakat s külön a személyneveket; mindegyik után rövid tárgykivonatot közölnek s utalnak a megfelelő iktatószámra. Az iktatókönyvek a szokásos bejegyzéseket tartalmazzák (iktatószám, érkezés kelte, a beadó neve, a beadvány kelte és száma, tárgy, elintézés, az elintézés kelte, végül a kapcsolódó utóirat száma). Az irattári számkönyv (Registratursbuch) az iktatószámok sorrendjében közli az iratok helyét, tehát azt, hogy az iratot adott esetben mely számú másik irathoz csatolták, vagy melyik tárgyi sorozatba osztották be. Az idegen számok könyvei a beérkezett beadványok számait hatóságok szerint csoportosítva, ezeken belül a beérkezés sorrendjében közlik, s a megfelelő saját iktatószámra utalnak. Az iratcsomókban azoknak az iratoknak a helyén, amelyeket más irathoz csatoltak, vagy valamely tárgyi sorozatba osztottak be, sokszor utalócédula fekszik. A beadványok előadói ívekbe vannak helyezve, a beadványokon és előadói íveken az iktatószám alatt az 1849—1850. években „GG" (Geheim-Geringer) jel, az 1851—1853. években pedig „pr." rövidítés olvasható. A kérőlapon az évet és az iktatószámot kell feltüntetni, valamint azt a számot vagy tárgyi sorozatot, amelyben az irat fekszik. Egyes 1852—1853. évi elnöki iratokat az elnöki titkos irattárba helyeztek át. Ezek a mutatókönyvben nem fordulnak elő, az iktatókönyv megfelelő helyén pedig utalást találunk az elnöki titkos számra, amely alatt az iratot ott újra beiktatták. Ide különlegesen bizalmas személyi iratokat iktattak: ilyenek elsősorban a politikailag megbízható és megbízhatatlan egyének megyénkénti nyilvántartásai, valamint a forradalom alatti magatartásért adományozott kitüntetések iratai. Ide soroltak be ezenkívül egyes tisztviselőkről (főleg rendőrségiekről) nyújtott jellemzéseket, s a könyvcenzúra alkalmazottaival kapcsolatos iratokat. D 52. ELNÖKI TITKOS IRATOK 1852—1853 1 csomó, 2 kötet 1. Iratok 2. Iktatókönyv 3. Mutató 1852 185218521853 1853 1853 1 csomó 1 kötet 1 kötet