Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

reskedelmi terület; csak egy általános ausztriai birodalmi polgárjog létezik; minden ausztriai birodalmi polgár a törvény előtt egyenlő; minden népfaj egyenjogú, s minden népfajnak sérthetetlen joga van nemzetisége és nyelve fenntartására és művelésére. A császár az alkotmány szerint „szent, sérthetetlen és nem felelős". Ö gyakorolja a főparancsnokságot a fegyveres erők felett, határoz béke és háború kérdésében, köt idegen hatalmakkal szerződéseket, hirdeti ki a törvényeket és bocsátja ki a rendeleteket. Minden rendeletére „felelős miniszter" ellenjegyzése szükséges. A császár nevezi ki és bocsátja el a minisztereket, ő tölti be a hivatalokat, ő adományoz nemességet, rendjeleket és kitüntetéseket, az ő nevében szolgáltatják ki az igazságot, őt illeti a megkegyelmezés, büntetésenyhítés és amnesztiaadás joga, az ő nevében gyakorolják a pénzverés jogát. Stadion az alkotmány megszerkesztésénél megkísérelte a centralista kormányzatot bizonyos korlátolt községi és tartományi autonómiával összeegyeztetni. Az alkotmány szerint a község alapjogai közé tartozik képviselőinek megválasztása, új tagok felvétele a község körébe és ügyeinek önálló intézése. A tartományok rendi alkotmányai megszűnnek, minden koronatartomány saját tartományi alkotmányt nyer. A magyarországi királyság alkotmánya annyiban marad érvényben, hogy azok a szabályok, amelyek nincsenek összhangban a birodalmi alkotmánnyal, erejüket vesztik. A tartományi ügyek közé a következők tartoznak: a földművelésre, a saját erőből történő középítkezésekre és a jótékony intézményekre vonatkozó évi költségvetési tervek és számadások készítése, továbbá a birodalmi törvények határain belül részletesebb rendeletek kiadása községi, egyházi és iskolai, előfogat-szolgáltatási, hadseregélelmezési és elszállásolási ügyekben. A birodalmi ügyek körét Stadion alkotmánya a következőkben határozza meg: a) az uralkodóházat és a korona jogait illető ügyek; b) a birodalom nemzetközi jogi képviselete, idegen államokkal szerződéskötés; c) az állam viszonya az egyházhoz; d) a felsőbb közoktatásügy; ej az egész szárazföldi és tengeri haderő ügye; f) a birodalmi háztartás, beleértve a korona javait és a birodalom jószágait, értve ezen az állam, a kamara vagy a fiskus javainak minősülő vagyont, a birodalmi bányák, birodalmi egyedáruságok, a birodalmi hitel és minden, a birodalom céljaira szolgáló adó és díj ügyei; g) minden ipari és kereskedelmi ügy, beleértve a hajózást, vámokat és bankokat, a pénzverést és a bányászatot, a mértékek és súlyok szabályozását; h) a birodalom középítés- és közlekedésügye, vízi és szárazföldi utak, vasutak, posta és távírda ügyei; i) a birodalom belső biztonságának fenntartása; k) minden egyéb ügy, amit az alkotmány vagy a birodalmi törvények tartományi ügyeknek nem jelentenek ki. A törvényhozó hatalmat a birodalmi ügyekre nézve a császár a birodalmi országgyűléssel együtt, a tartományi ügyekre nézve a császár a tarto-