Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai
A királyi biztosok feladata volt, hogy a hozzájuk utalt területen a beiigazgatás minden ágát ideiglenesen mozgásba hozzák és a hadiállapotnak megfelelő módon irányítsák. Felügyeletet gyakoroltak területükön minden királyi hivatalnok felett, azok magatartásáról és érzelmeiről jelentést kellett tenniük felettes hatóságuknak, a hadseregparancsnokságnak, majd amióta a katonai kerületi parancsnokok működésbe léptek, azoknak. Joguk volt a törvényhatóságokat minden „rosszérzelmű és kompromittált" személytől megtisztítani, és „bizalmat érdemlő" férfiakkal kiegészíteni. Akit veszélyesnek tartottak, elfogathatták és átadhatták a legközelebbi katonai parancsnokságnak. Rendelkezéseiknek a törvényhatóságok akkor is engedelmeskedni tartoztak, ha azok a szokásokkal ellenkeztek. Az ő gondjaikra voltak bízva mindazok az intézmények, amelyekben a kincstár — közvetlenül vagy közvetve — érdekelve volt. Gondoskodniuk kellett arról, hogy az alájuk rendelt törvényhatóságok jövedelmei befolylyanak, és joguk volt arra, hogy e hatóságok pénzét hivatalos céljaikra igénybe vegyék. Be kellett szedniük az adót is, a korábban is adózó népességtől a legutóbb fennállott szokás szerint, a volt adómentesektől pedig a honorárium regis alapján. Oda kellett hatniuk, hogy területükön a jogszolgáltatás mielőbb működésbe lépjen. Ök irányították a törvényhatóságok működését; a megyei és városi tanácsok egyedül nekik voltak felelősek. Minden politikai tárgyban jelentést kellett tenniük a katonai kerület parancsnokának, hogy az állandóan tájékozva legyen a megyék és városok hangulatáról és megtehesse az esetleg szükséges katonai intézkedéseket. A katonai kerület parancsnokának segítségére kellett lenniük a lakosság lefegyverzésében, a területnek a „lázítóktól" való megtisztításában, a forradalmi sajtótermékek, újságok és röplapok elnyomásában, az egyletek és klubok bezáratásában, a kincstári vagyon biztosításában. A Windischgrátz által kinevezett ideiglenes királyi biztosok kivétel nélkül magyar konzervatívok voltak, akik a forradalom elől félrehúzódtak, s most abban a reményben vették át a törvényhatóságok irányítását, hogy „az alkotmányos szabadságot a jó rendnek erős alapjára nemsokára fel lehet építeni". 7 A megyei és városi hatóságokkal magyarul, a katonai szervekkel németül leveleztek. Miután az oktrojált alkotmány a nemzetiségek számára biztosította a jogegyenlőséget, Windischgrátz 1849. április 2-án utasította a királyi biztosokat, hogy a községekkel azon a nyelven levelezzenek, amelyet a lakosok többsége beszél. 8 A királyi biztosok hivatali működése részben területük elvesztése következtében, a tavaszi hadjárat folyamán ért véget, részben Windischgrátz leváltása után, Haynau főparancsnoksága és Geringer polgári biztossága idején, az új kerületi főbiztosságok szervezésekor szűnt meg. Levéltáraik sorsa hányatott volt, némelyiké egyáltalán nem maradt ránk, másoké a jogutód kerületi főbiztosságok irataival együtt került be az Országos Levéltárba. 7 Rohonczy Ignác rendelete 1848. december 25-én Sopron megye első alispánjához, valamint Sopron város tanácsához. D 32. 1848:4. 8 D 8. 1849: 1565.
