Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
ELSŐ RÉSZ A birodalmi centralizmus korában működő politikai hatóságok iratai
elhunyt katonatisztek özvegyeihez visszajuttatta házassági biztosítéki irataikat, kiszolgált katonák örökségük kiadását innen kérték. Katonai karhatalom kiküldését is innen igényelték. Elvétve más ügyek iratait is találjuk itt, így a Nyugdíjintézet választmányi ülésének engedélyezésére vonatkozót. A „szám nélküli iratok" az iktatószámmal és irattári jelzettel ellátottaktól tárgyilag nem különülnek el, sőt néha ugyanazon ügy iratai oszlanak meg a két sorozat között. A szám nélküliek csomójában találunk néhány, Torkos korábbi, 1848 előtti működéséből származó iratot is, így Dobsina bányaváros 1839. évi panaszát a csetneki uradalom ellen erdőhasználat tárgyában. Az 1849. éviek egy részének tárgya a császári katonaság visszaélései, továbbá Pest városa és Pest megye közötti vita a katonaság által okozott terhek viselésével kapcsolatban. Az első iratcsomó élén található „Jegyzéke azon országos biztossági osztályú iratoknak, melyek Torkos őnagysága udv. tanácsos úr által Bécsből visszaküldettek". A jegyzék nagyjában a kútfők és tételek rendjében halad, utal néhány olyan régebbi, a helytartótanács biztossági osztályába tartozó iratra is, mely nem fekszik itt. A számmal és jelzettel ellátott sorozatban viszont csak olyanok találhatók, melyeket e jegyzék tartalmaz. Az iratok eleinte külön biztossági iktatószámot is viselnek, ezeket az ideiglenes kormányzat megalakulása után ott újra beiktatták. A „sorkönyv" csupán a számsorból és a jegyzőkönyvi részből áll, a hozzá tartozó mutató külön kötetbe van kötve. D 276. MAGYARORSZÁGI IDEIGLENES IGAZSÁGÜGYI KÖZIGAZGATÁS 1849 április 1 csomó 1. Iratok, lajstrom 1849 1 csomó Windischgrätz az „ideiglenes polgári közigazgatás" megindításával egyidőben igazságügyi szerv felállítását is tervbe vette. Azok a „juridiko-politikai" ügyek, amelyek 1848 márciusáig a magyar udvari kancellária hatáskörébe tartoztak, s amelyeket az áprilisi törvények a magyar igazságügyi minisztériumhoz utaltak, egy ideje ellátatlanul maradtak. A vonatkozó, eleinte még a magyar igazságügyminiszterhez címzett iratok idővel tetemes számra növekedtek. Majláth György országbíró, Windischgrätz ama felszólításának, hogy megfelelő ideiglenes bizottmány felállítására javaslatot tegyen, január 20-án tett eleget. Ö a bizottság tagjait a volt magyar kancellária személyzetéből kívánta kiválogatni, mégpedig elsősorban azokból az udvari tanácsosokból, akik ott az igazságügyi szakban működtek, s akiket a magyar minisztérium nem alkalmazott. Az elnökséget valamelyik volt kancellárra kívánta bízni. A hadsereg-főparancsnok azonban január 23-án nem a volt kancellárok egyikét, hanem Szerencsy István titkos tanácsost hívta a főhadiszállásra, a megalakítandó bizottság vezetésének átvétele végett. Az új igazságügyi kormányszék feladata lett volna a javaslattétel többek között a kegyelmi, a bírósági kinevezési, a törvényesítési ügyekben. Va12* 179