Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

BEVEZETÉS I. MAGYARORSZÁG POLITIKAI KORMÁNYZATA AZ ABSZOLUTIZMUS KORÁBAN Magyarországon az 1848-i polgári forradalmat követő szabadságharc katonai túlerővel történt leverése a Habsburg-birodalom ellenforradalmi erőit juttatta kormányra. Ez a körülmény ugyan nem változtatott azon az alapvető tényen, hogy a forradalom a kapitalista termelési viszonyokat Magyarországon immár uralkodóvá tette, ahhoz azonban nagymértékben hozzájárult, hogy a tőkés termelési viszonyok kibontakozása nálunk kínos — válságos módon, s a rendkívül bonyolult és ellentmondásos politikai helyzetben vontatottan ment végbe. A kapitalista termelési viszonyok uralmának ezt az első, 1849-cel kezdődő és az 1867-i kiegyezéssel lezáruló, átmeneti korszakát kormányzattörténeti szempontból nálunk az abszolutizmus korszakának szokták nevezni. E kormegjelölésnek, hazai viszonylatban, van bizonyos jogosultsága annak ellenére, hogy a nyugat-európai fejlődésben az abszolutizmus a késői feudalizmus korának jellemző kormányzati módszere. Abszolutisztikus tendenciák a magyarországi államkormányzatban is jelentkeztek a késői feudalizmus korában, ezeket azonban a Habsburgok, itteni hatalmi bázisuk gyengesége miatt, nálunk nem tudták oly mértékben érvényesíteni, mint a Lajtától nyugatra fekvő, „örökös" tartományaikban. A Wesselényi-féle főúri összeesküvés felszámolása után kezdődő rövid abszolutisztikus periódus, valamint a török kiűzését követő katonai, majd kamarai kormányzás időszaka csupán átmeneti, a rendi, alkotmányos kormányzás szakaszaival váltakozó állomásai a késői feudalizmus korszakának, éppúgy, mint száz évvel később II. József uralkodásának abszolutisztikus évtizede is. De azon túlmenően, hogy e kormányzattörténeti szakaszok nem töltik ki a gazdasági-társadalmi fejlődés egy egész korszakát, e késő feudális kori abszolutisztikus periódusokat az is megkülönbözteti tárgyalt korszakunktól, hogy bennük sohasem találkozunk a magyar rendi alkotmány oly teljes és végérvényes, deklaratív megsemmisítésével (I. Lipót 1670-ben is csak „felfüggeszti" a magyar alkotmányt), s ezekben az időszakokban a bécsi kormány nem zúzta szét a történeti Magyarországot, és nem hajtotta végre a birodalmi centralizációt oly teljes mértékben, mint a polgári forradalom és szabadságharc leverését követően. Az 1849 és 1867 közötti abszolutizmus korában, abszolutista kormányzati módszerrel, a magyarországi államszervezet polgári jellegű átalakítása ment végbe, a'Habsburg-birodalom hatalmi és az osztrák burzsoázia gazdasági érdekei által diktált módon. A hazai feudális államszervezet lebontása és helyébe a tőkés termelési viszonyok uralmát biztosító, polgári jellegű államap-