Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
na. Majláth kétségbe vonta a centralizáció előnyeit a földművelésügy terén, s azt állította, Magyarországnak amúgy is sok a terményfölöslege, nem szükséges és nem tanácsos tehát a termelés további fokozására impulzust adni, mert az csak az árakat nyomná le, tekintettel arra, hogy a kivitelre kevés a lehetőség. Fő érve azonban a tervvel szemben az, hogy azt Magyarországon bizalmatlanul fogadnák, s éppen akkor, amikor a közös ügyek meghatározásán fáradoznak, egy ilyen jellegű kezdeményezést az autonómia korlátozására irányuló törekvésnek fognának fel. 136 A helytartótanács életében a protestáns Sennyey elnöksége alatt jelentősebb változások következtek be; az országos kormány hatóság jobban szem előtt lévén, a régi hatáskör helyreállítását a közvélemény megnyugtatása szempontjából az udvar is fontosabbnak ítélte. Elsősorban a pénzügyi hatóságoktól kellett itt bizonyos jogokat visszaszerezni. Majláth 1865. augusztus 8-án erre vonatkozóan javaslatot tett a pénzügyminiszternek, amit az lényegében elfogadott. Szeptember 3-i válaszában Larisch pénzügyminiszter közölte Majláthtal beleegyezését abba, hogy Sennyey a magyarországi pénzügyigazgatóság irányában haladéktalanul ugyanazt a hatáskört és befolyást gyakorolhassa, mint amit 1860-ban Benedek táborszernagy, magyarországi főkormányzó részére állapítottak meg. Ehhez képest utasította a budai, pozsonyi, soproni és kassai pénzügyigazgatósági osztályok és a temesvári országos pénzügyigazgatóság főnökeit, valamint a magyarországi só-, bánya-, erdészeti és kincstári uradalmi igazgatóságokat, hogy ezek a) bármikor kötelesek Sennyeynek felvilágosításokat adni mindazokra az ügyekre nézve, amelyekre ezt kívánja, b) minden olyan javaslatukat, amely törvényhozási vagy szervezési ügyekre vonatkozik, Sennyey útján tartoznak beküldeni, c) mindazokat a felterjesztéseiket, amelyek megürült állások betöltésére vonatkoznak, amennyiben a betöltés legfelsőbb elhatározásnak van fenntartva, ugyancsak Sennyey útján kell beküldeniük. A pénzügyminiszter ezzel kapcsolatban mindössze annyit jegyzett meg, hogy amennyiben Sennyey alsóbb fokú pénzügyi közegektől kér felvilágosítást vagy jelentést, célszerű, ha erről egyúttal az illető országos vagy fő pénzügyi hatóságot is értesíti. 137 A helytartótanács leglényegesebb kívánsága a pénzügyi hatóságokkal szemben az volt, hogy azok az alapítványi vagyon kezelését neki adják át tekintettel arra, hogy az országnak ezt a legjelentősebb pénzforrását 1848 előtt is a helytartótanács kezelte. Az uralkodó, hogy ezt a politikai közvélemény által is hangoztatott kívánságot teljesítse, az országgyűlés megnyitása előtt el is rendelte az átadást, és a pénzügyigazgatósági osztályok 1866. január l-jével adták át az alapítványi uradalmak kezelését a helytartótanácsnak. Ugyanakkor teljesítette az uralkodó a magyarországi országos pénzügyi hatóságok egyesítésére vonatkozó kívánságot is, s ezzel a centralista korszaknak a pénzügyigazgatás vonalán mindeddig fenntartott kerületi berendezkedését végképpen megszüntette. 136 D 185. 1866:293. 137 D 185. 1865:1005.
