Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
hanem bocsássa azt majd a közigazgatási reformjavaslattal együtt az országgyűlés elé királyi propositiókként. Ferenc József ehhez január 23-án: hozzájárult, s így az újjászervezés lekerülvén a kormányhatóságok napirendjéről, lényegében a provizórium meghosszabbításának vagy megszüntetésének kérdése is eldőlt. Ettől kezdve a központi kormányhatóságok vezetőit már nem a reform kérdései, hanem a provizórium megszüntetésének módozatai foglalkoztatták. A magyarországi közigazgatási provizórium, amely a magyarokat sem elégítette ki, még kevésbé kedvezett a nemzetiségeknek. Az utóbbiak képviselőinek a provizórium egész ideje alatt szívós harcot kellett vívniuk az egyenjogúság elvének érvényesítéséért a hivatali nyelvhasználat terén s bizonyos önkormányzati jogok megadásáért anélkül, hogy törekvéseiket teljes siker koronázta volna. Az októberi diplomának a községek szabad nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezéseit az autonóm korszak nacionalista szellemű törvényhatóságai általában figyelmen kívül hagyták; maga a kancellár, Vay Miklós sem adott ki pontos utasítást az uralkodó szándékának végrehajtására nézve. Ennek következtében a nemzetiségi lakosú községek legnagyobb részében nem történt meg a lakosok nyelvének hivatalos nyelvként való bevezetése. A provizórium kezdetével a nemzetiségek reményei megnőttek, s egyre több panasszal és kéréssel fordultak az uralkodóhoz, helyzetük azonban egyelőre nem változott lényeges mértékben. Forgách főkancellár minden erejével azon volt, hogy a nemzetiségek politikai térhódításának gátat vessen, és emiatt is ellentétbe került osztrák minisztertársaival. Pálffy, bár igyekezett a maga módján igazságot tenni, általában a helytartótanács magyar tanácsosainak többségi véleményét támogatta. A megyei közegek nagyobb része pedig a magyar nemesség tagjai közül kerülvén ki, a nemzetiségi községekkel is szívesebben levelezett magyarul, mint azok nyelvén. A provizórium kezdete óta többször elrendelték ugyan annak a kihirdetését, hogy az októberi diploma vonatkozó rendelkezése érvényben van, de a megyei kormányzók nem érezték magukat hivatva arra, hogy a községi nyelv kérdésébe felülről beavatkozzanak és a községeket maguk vegyék rá arra, hogy jogaikkal éljenek. Hatósági beavatkozásra csak akkor került sor, ha a községek nemzeti nyelvük elnyomása miatt panasszal éltek. A községi nyelv kérdését az Arad megyei román értelmiség felségfolyamodványa vetette fel az 1862. évben éles formában. Az ebben foglalt panaszok elseje Bohus János főispán ellen irányult, aki a panasztevők szerint az autonóm korszakban rendszeres nemzeti elnyomást fejtett ki, e korszak elmúltával pedig látszólag visszavonult ugyan a közügyektől, az ideiglenesen a megye élére állított királyi biztos útján azonban továbbra is érvényesítette befolyását a megye ügyeire, s ez a befolyás nem kedvezett a román érdekeknek. A további panaszok legfontosabbika az volt, hogy a községektől megvonták azt a jogot, miszerint hivatalos nyelvüket maguk választhatják. A panaszok kivizsgálására Pálffy maga utazott a megyébe. A vizsgálat eredményéről szóló 1862. április 24-én kelt felterjesztésében többek között azt javasolta, hogy a nemzetiségi megyékben érezhető súrlódások megszüntetése végett közvetlen hatósági befolyással szabályozzák a nem magyar ajkú községek hivatalos nyelvét. Szerinte minden egyes községre nézve