Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Kezdetben a királyi nyiltparancsokat és kinyomtatott helytartótanácsi körrendeleteket egy sorozatban kezelték. Csak az 1803. évi utasítás rendelte el a circulárék mutatózását. A két sorozat különválasztását azonban nem hajtották végre teljes pontossággal. Ez a magyarázata annak, hogy a „Benignae paténtales" sorozatban az 1790-es évekig még ma is sok helytartótanácsi körrendelet található. A fenti utasítás rendelte el, hogy az irattár a 10 évesnél régebbi nyomtatott körrendeletek közül csak három-három példányt tartson meg, hacsak a tanács kifejezetten másképp nem rendelkezik, a többit válassza külön és kérjen engedélyt kiselejtezésükre. A 10 évnél korábbi iratokat azonban, mivel még szükség lehet rájuk, nem lehetett selejtezni. A körrendeleteket az irattárban időrendben tárolták. E szempontok az állag mind a három sorozatánál érvényesültek. Az első, 1763—1785-ig terjedő sorozat csak töredékes körrendeletgyűjteménynek tekinthető, segédkönyvet nem is készítettek hozzá. Az 1776—1844-ig terjedő sorozatban az 1800-as évekig az éveken belül az időrendet nem érvényesítették teljes következetességgel. Ebben a sorozatban minden külön kiadott körrendelet egy sorszámot kapott, mely irattári jelzetül is szolgál. Az 1776. évi körrendeleteknél kezdett sorszámozást 1844 végén a latin közigazgatási nyelv megszűntével 9133-as sorszámmal zárták le. 1845-ben újból kezdték tehát a sorszámozást, mely 1848-ig 584-re emelkedett. A két utolsó sorozathoz mutatókönyveket készítettek, melyek a nevek és fontosabb tárgyi címszavak első betűjére korlátozódó abc-rendben a rendeletek rövid tartalmát, iktatószámát, .napi keltét és a sorozatbeli számát mint irattári jelzetét adják meg. Az állaghoz számsorkönyvek is készültek, melyek a körrendeletek iktatószámát és irattári jelzetét tüntetik fel.