Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai
Irattári segédkönyvek: „Index benignarum patentalium", mutató . . 1728—1819 1 kötet „Patentalium, instructionum et nonnullorum dispositionum index", mutató ........ 1728—1819 1 kötet „Index patentalium dum et quando emanatarum", mutató 1728—1788 1 kötet Ez az állag ma már csak töredékeit tartalmazza annak az alaki állagnak, melyben korábban a királyi nyílt parancsokat kezelték. Királyi pátenseket olyan esetekben adtak ki, amikor az uralkodó rendelkezése nemcsak egyes hatóságokhoz, hanem az egész ország, vagy legalábbis egyes területek lakosaihoz szólt, ahogy magukban az egykorú pátensekben is olvasható: „minden magyarországi magistrátusainknak, elöljáróinknak, tisztviselőinknek, törvényt tévő és kiszolgáltató bírónak, hites szolgáinknak és egyéb jobbágyainknak". Az uralkodó, a kancellár és egy kancelláriai tanácsos aláírásával megjelent pátens kihirdetéséről a helytartótanácsnak kellett gondoskodnia, még olyan esetekben is, ha a pátensben foglalt ügy nem a helytartótanács hatáskörébe tartozott. (Például a kamara ügykörébe eső aranymosás.) — A pátenseket a helytartótanács irattárában külön sorozatban kezelték. Az iratokat eredetileg kisebb, betűjelzéses tárgyi csoportok szerint kezelték, ezeken belül pedig az egyes pátenseknek külön numerus-jelzetet adtak. A tárgycsoportok betűjelei A-tól Z-ig, majd FF-ig futottak. Ezt a rendszert az 1770-es években felbontották és az iratokat egy A-tól M-ig futó ladula- és numerus-rendszerbe sorolták. E két irattári rendszer nyomai a „Specificatio patentalium. . . " című segédkönyvön kívül a sorozatban maradt iratokon is láthatók. A segédkönyvben egyes pátenseknél feltüntették azt is, hogy a kapcsolatos iratok melyik sorozatban és milyen jelzet alatt találhatók. Az 1800-as évek elején á sorozatot valamilyen oknál fogva felbontották és az iratok jelentős részét más állagokba helyezték át, viszont ugyanakkor sok nyomtatott körrendeletet, instrukciót és egyéb iratot osztottak be a pátensek közé. A sorszámozott iratokhoz mutatót készítettek. A sorozat e harmadik rendszerét tükrözik az egyes iratokon található áthúzott numerus-jelzetek és az „Index patentalium dum et quando emanatarum" c. és ma már nem használható mutatókönyv. Később egyes iratokat ismét kiemeltek az állagból és az itt maradtakat újból sorszámozták és mutatózták. A jelenlegi rendszert 1817-ben teremtették meg. Ez évben készítették el a „Patentalium, instructionum et nonnullorum normalium dispositionum index" c. mutatókönyvet, amint a segédkönyv belső borítólapján a mutatót készítő Kovács Bálint járulnok feljegyzéséből megállapítható. A jelenlegi sorozatban a ki- és bevándorlást, pénzbehozatalt és pénzértéket szabályozó, szökött katonák részére kegyelmet biztosító és egészségügyben kibocsátott királyi pátensek, az 1751-ben kiadott hadi regulamentum, Mária Terézia és II. József idején hozott vámtarifák több nyomtatott példánya és más vámügyi rendelkezések találhatók. Ezenkívül több hivatali utasítás, harmincadhivatalok működésének szabályozása, közép- és elemi iskolák működésére, vizsgarendjére és ellenőrzésére vonatkozó utasítás, protestánsok házasságkötésének a szabályozása, közérdekű könyvek hirdetése, az állat-